Fogorvosi szemle, 1995 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1995-02-01 / 2. szám
Ahhoz, hogy a gyémántozott fejű gépi depurátorok hatékonyságáról, alkalmazásának feltételeiről, előnyeiről, hátrányairól elegendő ismereteink legyenek, mikroszkóppal standardizált körülmények között alaposan meg kellett vizsgálni a depurált gyökérfelszín simaságát, ill. össze kellett vetni más depurátorok hatékonyságával. Ennek részleteiről olvashatunk a harmadik fejezetben. A negyedik fejezet modellen végzett vizsgálatokat tartalmaz. Különböző paraméterek figyelembevételével hasonlítja össze a kézi és gépi depurátorokat a gyakorlatban. Külön alfejezetben ismerteti a szerző a molarisok területein végzett depurálás nehézségeit, az erre használható műszerek hatékonyságát. Alfejezetet szentel továbbá a különböző formájú gyémántozott fejű gépi depurátorvégek használatának ismertetésére a furkációs területeken. A gyémántozott fejű airscalerek klinikai használatának lehetőségeit az ötödik fejezet tárgyalja: valóban olyan hatékonyak-e, mint azt a labor- és a modellvizsgálatok mutatják. A szerző a depurálás legfontosabb céljának a tökéletesen sima, plakktól és fogkőtől mentes gyökérfelszín elérését tartja, mely a parodontium gyulladásmentességét hosszú távon biztosítaná. Közli a depurálás utáni gyökérfelszín szövettani vizsgálatának eredményeit is. Különkülön alfejezet ismerteti részletesen az egy-, illetve többgyökerű fogak gyökérfelszínmegmunkálásának menetét. Az összegzés a hatodik és a hetedik fejezetben olvasható, a nyolcadik fejezet pedig a felhasznált irodalmat ismerteti. Sajnos a gingivitis és a parodontitis gyakran előforduló betegség. Annak okai és következményei ismertek, ezért a jó szájhigiéné elérésének talán egyik eszköze lehet az itt ismertetett airscaler. Dr. Jankó Attila Rechmann, P.: Zur Aufnahme von Metallen aus restaurativen Legierungen in die Mundschleimhaut. Mikroanalytische Untersuchungen an menschlichen Gewebeproben. (Szájnyálkahártyába kerülő fémek a fogak helyreállításához használt fogászati fémötvözetekből. Mikroanalitikai vizsgálatok emberi szövetmintákon) Quintessenz, Berlin, 1994. 124 oldal, 89 ábra. A habilitációs dolgozat témájául a szerző az elmúlt két évtized talán legvitatottabb fogászati kérdését választotta. Nemcsak a fogászatban jártas, hanem a laikus számára is fontos, hogy a fogak helyreállításához használt fémek és fémötvözetek jelenthetnek-e veszélyt a szervezet egészére nézve, ill. a szájüregi környezetben milyen mértékben tekinthetők ezek az ötvözetek stabilnak. Bár a kérdés megválaszolása időszerű lenne, a témával kapcsolatos irodalom hiányos. A szerző az első fejezetben a vizsgálatokban felhasznált mikroanalitikai módszereket ismerteti, majd pedig a fogászatban használatos fémötvözeteket elemzi. A választott analitikai módszerek nanotartomány alatti érzékelőképessége igen bonyolult és költséges eljárásokat (lézermikroszonda, tömegspektroszkópiai módszer, totálreflexiós röntgenfluoreszcencia, indukcióval erősített plazma-tömegspektroszkópia) igényel. Az amalgámokkal kapcsolatos kémiai ismereteket a fejezet úgy dolgozza fel, hogy lehetőség nyílik az amalgámnak és a környezetében lezajló időbeli változásoknak az áttekintésére is. A fogászati anyagok és vizsgáló módszerek ismertetése után a következő két fejezet a szövetmintákat két eltérő csoportban taglalja: az első csoport 51 olyan mintát tartalmaz, melyben a vizsgált anyag erősen tetovált (fém által elszíneződött) területről származik. Itt a statisztikai feldolgozás 1600 fémet tartalmazó részecskét ölel fel. A második csoportba olyan esetek kerültek (21 kadáverből és 5 beteg parodontalis műtété közben vett mintája), ahol makroszkóposán fémekre utaló elszíneződés nem látszott, de a fém huzamos ideig közvetlenül a gingivalis szövettel érintkezett, mivel a fogmű a sulcusba terjedt. A szerző az eddig fémkimutatásra használt módszerekhez (elektronsugár-analízis, energiadiszperzív röntgenmikroanalízis — EDX) képest lézermikroszondás eljárással árnyaltabb képet kapott. Amalgámot vizsgálva, különösen a mikropartikuláknál (nagyobb fémtartalmú részecskék bomlási partikuláinál) a kapott eredmények a szövetek biológiai, aktív részecskelebontását igazolták. 85
