Fogorvosi szemle, 1995 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1995-04-01 / 4. szám
Fogorvosi Szemle 88. 127—132. 1995. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Konzerváló Fogászati Klinika (igazgató: dr. Fazekas Árpád egyetemi tanár), Budapest' Debreceni Orvostudományi Egyetem, Stomatologiai Klinika (igazgató: dr. Keszthelyi Gusztáv egyetemi tanár), Debrecen2 Pécsi Orvostudományi Egyetem, Fogászati Klinika (igazgató: dr. Szabó János egyetemi tanár), Pécs Az endodontiai eszközök hatékonyságának vizsgálatára szolgáló plani- és a gravimetriás módszer összehasonlítása DR. BARTHA KÁROLY1, DR. DOBÓ NAGY CSABA2, DR. BERNÁTH MÁRTA3, DR. KAPOLKA JUDIT3 és DR. SZABÓ JÁNOS3 A gyakorló fogorvos számára fontos tényező az alkalmazott endodontiai eszköz hatékonysága, mert nem közömbös, hogy mennyi idő alatt, mekkora fáradsággal végezhető el egy gyökércsatorna feltágítása. A hatékonyságot a leggyakrabban gravimetriás módszerrel vizsgálják. Ennek az a lényege, hogy a kiszárított fogat preparáció előtt és után lemérik, ennek alapján határozzák meg a tágítás során eltávolított dentin tömegét. Az így kapott adatokat összehasonlítva állapítják meg, hogy a különböző eszközök egymáshoz képest mennyire hatékonyak. Bonyolult és hosszadalmas eljárás, ugyanis a méréseket csak a fog teljesen kiszárított állapotában lehet elvégezni. Gravimetriás módszert alkalmaztak vizsgálatuk során pl. Caselitz és mtsai [2], Fritz és Schäfer [3] valamint Hennequin és mtsai [4]. Egy másik alkalmazható mérési eljárás a planimetriás módszer, melynek során a fogról készült röntgenképen (esetleg az arról készült nagyításon) vagy az átlátszó műanyagból gyártott műgyökérről készült fotón a gyökércsatorna vetületének területét mérik meg. A mérést a preparáció előtt és után is elvégzik, és a területnövekedésből lehet következtetni a vizsgált műszer hatásosságára. A módszer hátránya, hogy a három dimenziós gyökércsatorna kétdimenziós vetületi képét vizsgálják, amely a leképzés miatt valamennyire mindenképpen torzul. A hiba csökkenthető, ha a rtg.-felvételt hosszú tubussal, párhuzamos technikával készítik. A rendelkezésünkre álló irodalomban csak egyetlen közleményt találtunk, melyben a planimetriás módszert alkalmazták. Baumgartner és mtsai [1] a gyökércsatorna területét a mikroszkóphoz kapcsolt monitoron, a megjelenő 20-szoros nagyítású képen mérték meg számítógép segítségével. Jelen munkánk célja a gravi- és planimetriás módszerek összehasonlítása úgy, hogy a méréseket ugyanazon a mintán mindkét eljárással elvégeztük. Érkezett: 1994. október 20. Elfogadva: 1995. január 6. 127
