Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)

1994-02-01 / 2. szám

Foganyárveszteséggel kapcsolatos klinikai szimptómák (Smith, В. G. N., és Knight, ,1. K., 1984)

I. táblázat

1. Pulpaexpozíció

2. Vitalitásvesztés

3. Szekunder dentin láthatóvá válása

4. Dentinexpozíció a buccalis vagy lingualis felszíneken

5. Barázdált cervicalis felszín

6. Homorú incisalis vagy occlusalis felszín

7. A fogfelszínvesztés egyik állcsontban fokozottabb, mint a másikban

8. Az érintett incisalis vagy occlusalis felszínek között lehetetlen érintkezést létrehozni a mandibula bármely helyzetében

9. Az érintett felszínt fedő tömések nem tartósak

10. A fogfelszínvesztés visszatérő fogérzékenységet okoz

A fogkopás mértékét objektiven, eredettől függetlenül a Smith és Knight (1984) által meghatározott és korábbi közleményünkben már említett fogkopási index segítségével regisztrálhatjuk [19, 23].

A fogfelszínvesztés leggyakoribb, panaszt is okozó formája az erosio.

A fog nagyobb mennyiségű nyers gyümölcs fogyasztása utáni dekalcifikációjáról először Miller számolt be 1907-ben [20]. Az erosio klinikai vonatkozásairól, a savas ételek és italok, a regurgitatio és bizonyos gyógyszerek ilyen hatásáról többek között Stafne és Lovestedt (1947), Hicks (1950), Lovestedt (1952), James és Parfitt (1953) valamint Boyes és munkatársai (1959) írnak részletesebben [2, 11, 15, 16, 26].

Eccles (1979) szerint a fogerosiók három fő osztályba sorolhatók [6]. Az I. osztályba a felszínes laesiók tartoznak, melyek csak a zománcot érintik. A

II. osztályba azokat a lokalizált laesiókat sorolja, amelyek kevesebb mint 1/3-ad részben érintik a dentin felszínét. A III. osztályba olyan generalizált laesiók tartoznak, amelyek több mint 1/3-ad részben érintik a dentinfelszínt a vestibularis (a), a lingualis és palatinalis (b), az incisalis és az occlusalis (c) felszíneken vagy egyszerre több felszínen is (d).

Smith és Knight (1984) leírják, hogy az erosio létrejöttében szerepet játszó savhatás adódhat táplálkozási szokásokból (szénsavas üdítőitalok gyakori, nagy mennyiségű fogyasztása, vegetáriánus étrend, mely sok nyers gyümölcsöt, zöldséget tartalmaz), vagy lehet regurgitatio révén létrejövő savhatás (pl. alkoholisták chr. gastritise esetén) [23, 24, 25]. A foglalkozási ártalomként létrejövő erosio csak bizonyos munkahelyi közösségekben, összességében kis százalékban fordul elő [27]. Az erosio lehet még idiopathiás, illetve kombinálódhat a fogfelszínvesztés más fajtáival is.

Erosiót okozó lehetséges táplálkozási faktorok, pl. gyümölcsök (citrom, grépfrút, narancs, alma, ananász stb.), gyógyszerek (egyes vas- és vitaminkészítmények, alacsony pH-jú gyógyszerek stb.), italok (kólafélék és egyéb szénsavas italok), édességek (savanyúcukor), valamint ecetes savanyúságok, néhány ázsiai ételféleség (Lewis, К. J. és Smith, В. G. N., 1973). Az erosiót okozó ételek és italok pH-értéke a savas tartományba esik (pl. a citrom pH-ja 2,1, a kólatípusú italoké 2,4, a narancsé 3,0, a savanyúcukor36