Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1994-02-01 / 2. szám
káé 2,5, az eceté 3,1) (Eccles, J. D. és Jenkins, W. O., 1974). Ezek közül a legveszélyesebb a citromsav, mivel erősen savas vegyhatása mellett kalcium-citrát-komplexet képezve nagyon gyorsan oldja a zománcot [6]. A fogfelszínvesztés pontos diagnózisának megállapítása többnyire nem egyszerű. Differenciáldiagnosztikai szempontból döntő az anamnézis (étkezési szokások, bruxismus, általános betegség), valamint bizonyos mértékig a klinikai kép [1, 5, 8, 10, 17, 29]. Az occlusalis attritiós defektusok, melyek keményebb, intenzívebb rágást igénylő táplálék vagy bruxismus következményei, kis occlusalis vagy incisalis facettáktól a korona nagyobb bemélyedéséig változóak lehetnek. A dentin lassan kialakuló laesiója lehet sima, kemény felszín, de színe sötétbarna vagy fekete és krétaszerűen elszíneződött zománcszegély veszi körül. Az abrasio leggyakrabban a fog labialis felszínének cervicalis részén található, míg az erosio inkább a lingualis és occlusalis felszíneken látható, színe közel normális, alapja sima, konkáv, ellentétben a cervicalis barázdákkal és az ínyrecesszió jelenségével, ami a fogkefe okozta abrasi óra jellemző. Erosio elsősorban a felső frontfogak és a praemolarisok palatinalis felszínén, az alsó praemolarisok és molarisok occlusalis felszínén (szénsavas italok főleg szívószálon keresztül történő gyakori fogyasztása, gyakori hányás esetén), esetleg a felső frontfogak labialis vagy incisalis felszínén is jelentkezhet (elsősorban munkahelyi ártalomként a levegőben lévő savas gőzök hatására) [27]. Az erosióval szemben az amalgámtömések ellenállóbbak, mint az attritióval szemben. Attritio, abrasio vagy a lassan kialakuló caries a fog occlusalis vagy buccalis felszínén is előfordulhat, de nem valószínű az előfordulása a felső praemolarisok palatinalis felszínén. A diagnózis megállapítása nem egyszerű, mert az elváltozások a gyakorlatban kombinálódnak, a defektusok együttesen súlyosabbá válnak [18]. Azok az állapotok, amelyek csökkent nyálszekréciót okoznak, prediszponáló tényezőként szerepelnek mind erosio, mind caries létrejöttében. Ilyenek pl. a congenitalis mirigy defektus, a Sjögren-szindróma, a posztmenopauzális elváltozások, a krónikus szorongásos állapotok, az irradiációt követő atrófia, az atropin és más hasonló) hatású gyógyszerek szedése [3]. A terápia megválasztásakor meghatározók a fogfelszínvesztésben szerepet játszó etiológiai faktorok, ill. ezek kiküszöbölése. Az erosio kezelésének lehetőségeit Watson, 1. В. és Tulloch, R. N. (1985) foglalták össze. Ha az erosiót kiváltó faktor(ok) már megszűnt(ek), visszaállíthatjuk a fog eredeti formáját konzerváló fogászati beavatkozásokkal (kompozíciós tömőanyagok, üvegionomer cementek). Az esetleges attritiós hatások izoláltan értékelendők, de kezeléskor figyelembe kell vennünk ezeket is. Ha az erosiót kiváltó faktor(ok) jelen van(nak), azok kiküszöböléséhez többnyire szükséges az étkezési szokások megváltoztatása. Helyi fluoridkezelés, néhány esetben protetikai ellátás javasolt. Ha az erosiót kiváltó faktor(ok) nem azonosíthatók vagy a diagnózis kétséges, helyi fiuoridkezelés és megfelelő diéta mellett folyamatos ellenőrzés szükséges. Fontos, hogy a laesio progrediálása esetén általános betegség lehetősége fennáll [28]! 37
