Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)
1993-03-01 / 3. szám
amelogenesis imperfecta, dentinogenesis imperfecta, cementogenesis imperfecta, amelyek mind öröklött rendellenességek. Mindezek elősegítik különböző mikroorganizmusok megtelepedését és ezzel a fogszuvasodást. Nagyfokú fogszuvasodási hajlam tapasztalható — mint egyik kóros részjelenség — mindazokban az öröklött szindrómákban is, amelyekben a felsorolt tényezők - legalább részben fellelhetők. Különösen a következő öröklött szindrómákkal jár együtt kiterjedt fogszuvasodás: Albers—Schönberg-szindróma, Albright—Buttler—Bloomberg-szindróma, Basedowszindróma, Cockayne-szindróma, Goltz—Gorlin-szindróma, deGrouchyszindróma 1. (18p deletio szindróma), Hallopeau-szindróma, Jeune— Tommasie Freycon Nivelon-szindróma, LADD-szindróma, Lightvvood Albright-szindróma, Okulo-dento-digitalis szindróma, Papidon Léage Psaume-szindróma, Papidon—Lefévre-szindróma, Pfaundler Hurler-szindróma és Russel-szindróma I. A nagyfokú szuvasodási hajlam ismert következménye az idő előtti teljes foghiány. Ennek bekövetkezését csak rendszeres, igen gondos fogápolással és a mindenkor szükségessé váló konzerváló (szabályozó) és protetikai beavatkozásokkal lehet meghosszabbítani. Ellenkező esetben a nemtörődömség még rohamosabb elfogatlanodáshoz vezet. Szerencsés esetben nem a fogszuvasodási hajlam, hanem a fokozottabb ellenállóképesség öröklődik. Erre az öröklött alkati sajátosságra jellemző a rövid, széles koponya (brachycephalia), a széles, jól fejlett állcsontok, erősen fejlett rágóizomzat, kiadós rágótevékenység, jól mineralizált, alacsony csücskű, széles, nem mély barázdájú, torlódásmentesen elhelyezkedő fogak. Ezek mellett a nyál megfelelő összetétele is jelentős tényező. Természetesen a külső tényezők elsősorban a fogápolás — itt is fontos szerepet játszik, mert ennek elhanyagolása miatt a rezisztencia ellenére is kifejlődik a szuvasodás, ami a fogak idő előtti elvesztéséhez vezet. A szakirodalomban időrendi sorrendben különösen Korkhaus (1929), Mansbridge (1959), Goodman (1962), Sidney (1966), Pilz—Plathner- Taatz (1969), Mühlemann (1972). Mettraux és munkatársai (1980), Sofaer (1982), Adler—Záray—Bánóczy (1982) és Bánóczy (1981, 1988, 1990) hangsúlyozzák a genetikai faktorok jelentőségét a fogszuvasodás etiológiájában. A fogágybetegségek genetikai vonatkozásai A fogágybetegségek bizonyos fajtáinak keletkezésében a hajlam öröklődésének fontos szerepe van. A mindennapi gyakorlatban rendszeresen észleljük, hogy fogágybetegségben szenvedő s foglazulás következtében idő előtt elvesztett fogú páciensek leszármazottai is hasonlóképpen korán elvesztik fogaikat. Kétségtelen, hogy ez öröklött alkati tulajdonság, aminek lényege a fogágy szöveteinek gyulladásmentes (esetleg látszólag gyulladásmentes) pusztulása, degenerációja, ill. atrófiája. Családvizsgálatok során kimutatták, hogy a gyulladásmentes atrófiás, ill. degeneratív kórformák általában dominánsan öröklődnek. bár némelyik recesszív, ill. poligén öröklődésű lehet. 90
