Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)
1993-03-01 / 3. szám
Az öröklött hajlamosító tényezők között itt is legfontosabb az alkat: hosszúkás koponya (dolichocephal), ill. arc, keskeny állcsontok, hosszú, hegyes csücskű fogak. Az alkattal kapcsolatosak az öröklött fogazati helyzeti rendellenességek is, amelyek gyakran fogívszúkiilettel járnak együtt: nemcsak a koronák, hanem a foggyökerek is szabálytalanul állnak, ennélfogva a fogmedernyúlványok nem megfelelően fejlettek. Gyakori a nyitott és mély harapás. Az ilyen fogazattal nem kielégítő a rágás és a fogak öntisztulása is hiányos. Emellett fokozott a hajlam szupra-, ili. subgingivalis fogkóképződésre. A túltengett frenulum labii superioris és a nyál ugyancsak öröklött lúgosabb vegyhatása is elősegíti a fogágybetegség kialakulását és idő előtt a teljes fogatlanná válást. Az esetek nagyobb hányadában az idő előtti fogelvesztésnek öröklött hajlam nélkül is — a fogszuvasodás mellett — a fogágy szöveteinek gyulladásos elváltozása az oka. Ez a dentális plakkból indul ki, s elsősorban a nem kielégítő szájápolás az oka. Természetesen mindazokban az esetekben, amikor hiányos a szájápolás, az alkati, tehát öröklött hajlamú gyulladásmentes állapothoz is fertőzés következtében gyulladás társulhat, s ez együtt jár dentális plakk-képződéssel is. Ezek mellett a betegségformák mellett húsz olyan öröklött szindróma ismeretes, amelyben fogágybetegség is szerepel. Ezek közül leggyakoribb a Down-szindróma (21-es trisomiaszindróma), nem nagyon ritka a Basedow-, a Fallot- és a Papidon—Lefévre-szindróma. A többi előfordulása ritka. Ilyenek: Albright -Buttler Bloomberg-szindróma, Ehlers— Danlos-szindróma, Hajdú—Cheney-szindróma, Kostmann-szindróma, Meleda-szindróma, neutropenia-szindróma (ciklusos), Papillon—Léage—Psaume-szindróma, Peutz—Jeghers-szindróma, Prader—Widi-szindróma, Rothmundszindróma, Schuppli-szindróma, Schwann-szindróma, 14-es trisomia-szindróma, Ullrich—Turner-szindróma, Weber—Cockayne-szindróma és Werner-szindróma. Külön kórformaként írják le a juvenilis periodontitist. Ennek öröklődését Saxén Zürichben 1980-ban megjelent disszertációjában tárgyalja. 1982-ben pedig Fretwell közli esetét, amelyben 3 leány és 1 fiúgyermek örökölte anyjától a juvenilis periodontitist. Az öröklött diabetes mellitus — amely poligén diszpozíciójú anyagcserebetegség — minden életszakaszban, de különösen ifjúkorban súlyos parodontalis elváltozásokkal lehet kapcsolatos. A szakirodalomban időrendi sorrendben főleg Schudel (1948), Korkhaus (1952), Giancotti (1956), Hruska (1966), Gorlin (1967), Mühlemann (1972), Meinlek (1976), Dénes (1984), Schranz (1986) és Lange (1986) értékelték az öröklés jelentőségét a parodontalis betegségek etiológiájában, dl. patogenezisében. Reiser és Vogel 1958-ban írt a fogkőképződési hajlam öröklődéséről tanulmányt. Az ismertetett eredmények szélesebb körű megismerése céljából kívánatos volna, ha az orális genetikai kutatások eredményei nemcsak folyóiratok közleményeiben, monográfiákban, hanem tankönyveinkben is megfelelő nyilvánosságot kapnának: mégpedig a fogszuvasodás és a fogágybetegségek mellett az 91
