Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)
1993-03-01 / 3. szám
Fogorvosi Szemle 86. 89—92. 1993. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fogpótlásiam Klinika (igazgató: dr. Fábián Tibor egyetemi tanár), Budapest Az öröklés mint etiológiai faktor a sztomatológiában (Orális genetika) DR. SCHRANZ DÉNES Amikor az egyénre sajátos alaki (morfológiai) jellegek, fejlődési rendellenességek, egyéb patológiai elváltozások, betegségek etiológiáját kutatjuk, elsősorban általános okokat keresünk, s egyebek között arra is kívánunk választ kapni, hogy azok nem kapcsolatosak-e az örökléssel. A fogászat területén felmerülő genetikai problémákkal az orális genetika foglalkozik. Napjainkig igen nagy számban megjelent közlemény, ill. könyvrészlet tárgyalja ezeket a kérdéseket. Különösen a fogszuvasodás és a fogágybetegségek öröklődésének kérdésében fejtették ki eminens szerzők véleményüket, de igen nagy a száma azoknak a közleményeknek is, amelyek a fogászati vonatkozású egyéni morfológiai jellegeknek, fejlődési rendellenességeknek, egyéb patológiai elváltozásoknak, betegségeknek — beleértve az öröklött szindrómákat is — genetikai kapcsolatával foglalkoznak. Jelen közleményben csupán két legfontosabb betegség: a fogszuvasodás és a fogágybetegségek genetikai problémáival foglalkozom. A fogszuvasodás genetikai vonatkozásai A fogszuvasodás különféle külső tényezők által okozott (poligén) pusztító folyamat, tehát mint ilyen, nem sajátosan öröklődő betegség, de kialakulását öröklött hajlam elősegítheti. E hajlamban döntő szerepe van az egyéni alkatnak: a koponya — ezen belül az állcsontok - és a fogazat öröklött sajátosságainak, valamint a nyál savi vegyhatásának. A koponya típusa, az állcsontok alakja és a fogsorok elrendeződése között az összefüggés egyértelmű. Hosszú fejű (dolichocephal) személyek fogívei szűkebbek, emiatt fogaik gyakrabban állnak torlódottan. A torlódott fogak között nagyobb mértékben reked meg az ételmaradék. Ezek mellett minél komplikáltabb (mélyebb, szőkébb) a fog koronájának barázdarendszere, minél differenciáltabb a korona felszíne, minél magasabbak (és hegyesebbek) a csücskök, — aminek következménye a temporalis rágás — annál inkább hajlamos a szuvasodásra. Fontos szerepe van még a legkülönbözőbb koronafejlődési és elhelyezkedési rendellenességeknek is. Szerepet játszik elősegítő tényezőként a fog koronájának szerkezeti, kémiai sajátossága is: Érkezett: 1992. december 7. Elfogadva: 1992. december 20. 89
