Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)
1993-05-01 / 5. szám
kapott összegekből belvárosi bérházat (Bástya u. 27—29.) tudtak venni. Az egyesületre hagyta Seligmann Emil fogorvos a Pannónia u. 46. sz. házát is. 1941-ben Magyarország belépett a második világháborúba. Ennek hatása az egyesület életében és lapjában is fellelhető. Az 1941. évi nagygyűlésen Érti János orvos tábornok mint referens ,,A háborús arc- és állcsontsérültek kezeléséről” tartott előadást. 1941 1944 között a Fogorvosi Szemle rendszeresen közölt cikkeket a harctéri elsősegélynyújtásról, a tábori fogászati rendelőkről, állcsontsérültekről, hadi sérülések következményeinek ellátásáról. 1943 márciusában tartotta az egyesület rendes évi közgyűlését, az egyesület főtitkára, akinek Landgraf neve a belügyminiszteri engedéllyel Lőrinczy- Landgraf kettős névre változott, közreadta a Szemlében főtitkári jelentésének teljes szövegét [20]: „Egyesületi életünk az elmúlt években is. . .a mostohább körülmények dacára eleven volt,... az egyesület vitalitása kifogástalan” — olvasható. Néhány hónappal később a Szemlében megjelent a közgyűlés jegyzőkönyve [23]. Ebben már nincs nyoma Lőrinczy- Landgraf Ervin optimizmusának. „A tudományos élet sokféle gátlás folytán igen nagy nehézségekbe ütközött. Az addig évenként megtartott nagygyűlés ezúttal elmarad” — A főtitkár jelentésében szokás szerint — felsorolja az elmúlt évben elhunyt fogorvosokat: „Közülük többen régi, lelkes tagjai voltak az egyesületnek, a fiatalok közül pedig Radó Ervin tragikus körülményeit fájlalom” — mondja. 1944-ben a Fogorvosi Szemlének csak 10 száma jelent meg; az októberi az utolsó. Az 1944. februári MFOE-közgyűlést Morelli Gusztáv elnök a következő szavakkal nyitotta meg: „A becstelen, gyáva öldökléssé fajult világháborúban tartjuk meg közgyűlésünket”. A lap júliusi száma 3 sorban beszámol Salamon Henrik professzor haláláról. 3. A fogorvosok egyesületi (szakcsoporti) élete 1945-től A háború és a nácizmus nagymértékben megritkította a fogorvosok sorait, az MFE sok tagja vesztette életét, pusztult el. Sajátságos jelenség, hogy a háborút követő években az egyesületnek, ill. jogutódjának a Fogorvos Szakcsoportnak közgyűlésein, rendezvényein róluk nem emlékeznek meg. Kísérlet sem történik a háború miatt elpusztult fogorvosok, egyesületi tagok számának felmérésére. Az első ilyen vonatkozású utalás 20 évvel a háború után megjelent fogorvos-történelmi művemben [7] „Veszteségeink a második világháborúban” c. fejezetben lelhető fel. Azt írtam, hogy „Sok száz fogorvos, vizsgázott fogász, fogtechnikus és asszisztensnő esett áldozatául a háborúnak és a fasizmusnak”. Felsoroltam a tudományos fogászat nyolc olyan művelőjének nevét, akik az egyesület életében szerepet játszottak, monográfiákat és a Fogorvosi Szemlében közleményeket írtak. Köztük volt Bonyhárd Béla, Bauer Andor, Kőműves Oszkár, Kőszeg Ferenc. Közvetlenül a második világháború befejeződése után meglepően gyorsan újjáéledt a hazai fogorvosok tudományos és egyesületi élete. Ez szerény 157
