Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)

1993-05-01 / 5. szám

részjelensége volt annak a sokat emlegetett eufóriás lendületnek, amellyel 1945—47-ben, az akkori koalíciós időkben, az emberek a szellemi és a fizikai újjáépítést végezték.

A Magyar Fogorvosok Országos Egyesülete (MFOE) megkísérelte a jogfolytonosságot fenntartani. 1945 májusában még közgyűlést tartottak, amelyen az addigi elnököt, Morelli Gusztáv professzort örökös díszelnökké választották. Az egyesületet a belügyminiszter azonban az összes többi orvosegyesülettel együtt a „szocialista átalakulás” kapcsán feloszlatta. A rendelkezés egyesületünk vagyonát a marxista pártok járószalagán vezérelt Magyar Orvosok Szabad Szakszervezetére bízta. A többi feloszlatott (szak)orvosegyesületek tagjaihoz hasonlóan a fogorvosok is, a szakszervezetbe kényszerültek belépni, és az ezen belül kialakított szakcsoportokban igyekezték folytatni egyesületi életüket.

Az egyesületpótló Fogorvos Szakcsoport 1945 áprilisában alakult. 1946- ban közgyűlésen tisztikart választottak. Elnök Simon Béla (1892- 1965), a megszüntetett egyesület utolsó elnöke lett, aki a Poliklinika fogászati osztályának főorvosa, c. rk. egyetemi tanár, a fogorvosi közélet megbecsült személyisége volt. Főtitkárnak Kende Jánost (1893—1961) választották, aki a két világháború között mint jónevű, nagy praxisú budapesti gyakorló fogorvos az egyesületi és a tudományos életben egyaránt tevékenyen részt vett. A háború után a kommunista párt bizalmát élvezve, az állami fogbetegellátás szervezője, majd legfőbb irányítója volt [7].

A szakcsoport gyakran változó tisztikara igyekezett a feloszlatott egyesület intézményeit, rendezvényeit a megváltozott viszonyok között fenntartani. A szakcsoportnak ugyanolyan tisztségviselői (elnök, alelnök, főtitkár stb.) voltak, mint az egyesületnek, de megjelent egy új tisztség is; ez a káderes volt. A „káder” szó jelentése más volt a régebbi múltban, és más az

6. ábra. Morelli Gusztáv

7. ábra. Simon Béla

158