Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)

1993-04-01 / 4. szám

re állandó csontreszorpciót és csontfelépülést jelent az egész életen keresztül. Ez egyben kulcsfontosságú a szérumkalcium és a foszforszint szabályozásában, a csont növekedésében, a csontregenerációban és a mechanikai, fizikai megterheléshez való adaptációban is. Ez az állandó csontátépülés összehangolt osteoclasticus csontlebontás és osteoblasticus csontépítés révén valósul meg [54, 58]. A csontanyagcserébe alig lehet úgy beavatkozni, hogy az egyik oldal, pl. a csontépítés serkentése vagy gátlása ne indítson el belső csontregulációs mechanizmusokat, melyek azonnal a másik oldal ütemének megváltozásához ne vezetnének [56]. így a csontreszorpciót gátló anyagok sokszor olyan mértékben lelassítják a csont-turnovert, hogy végezetül a nettó csonttömeg nem változik vagy éppen csökkenhet is. Mivel a csontanyagcsere a felépítő és a vele párhuzamosan folyó lebontó folyamatok pillanatnyi egyensúlyának függvénye, a csontban zajló patológiás vagy involúciós folyamatok is ennek az egyensúlynak a megbomlása révén manifesztálódnak.

A hosszú csöves csontok corticalisában a csontátépülés mikroméretű területeken, az ún. bazális soksejtű egységekben (BMU: basal multicellular unit) jól meghatározott, egymást pontosan követő celluláris történések formájában zajlik [30]. A csontlebontás az osteoclastok aktivizálódásával indul, az osteoblastok ekkor szinte eltűnnek a reszorpciós felszínről. A reszorbeálódott csont helyén kollagénszegény mátrix jelenik meg, melyet feltehetően már az újraképződött preosteoblastok termelnek. Az érett osteoblastok megjelenése, a kollagén mátrix képzése és ennek mineralizációja hosszú folyamat eredménye [5, 6, 7]. Ehhez hasonló, összehangolt átépülés folyik a trabecularis csont gerendáiban és a lapos csontokban is. A hosszú csöves csontokban makroméretekben is zajlik összehangolt csontátépülés, melyre az endossealis, folyamatos csontreszorpció és a periostealis, állandó, appozicionális csontépülés jellemző. Ez a folyamat fontos lehet a csont keresztirányú növekedésében, valamint a csontvelő folyamatos expanziójában is [89].

Az érett, felnőttkori csontban ezek az építő és bontó folyamatok úgy zajlanak, hogy a csont össztömege alig változik. Csontlebontás irányába mutató tendencia érvényesül már fiziológiás körülmények között is. Minden felnőtt egyén 40. éve után fokozatosan veszti csonttömegét, mely kórossá csak jelentős, 25-30%-ot meghaladó veszteség esetén válik. A felnőttcsontszövetben a csontanyagcsere legfontosabb effektorsejtjei az osteoblastok és a belőlük keletkező, a csontmátrixba beágyazódott osteocyták, valamint a csont lebontásért felelős osteoclastok.

Az osteoblastok mesenchimalis eredetű sejtek. Fő funkciójuk a csont szerves vázát alkotó kollagén képzése, és (eddig még pontosan nem tisztázott módon) a csont kristályszerkezetének felépítése. E folyamat során a sejtek maguk is beágyazódnak a meszes csontmátrixba, és nagy részük osteocytává alakul át. Azonban nem mindegyik sejt ágyazódik be. Egy részük az összes sejteknek mintegy 30%-a — megtartja eredeti formáját, és felszíni osteoblasttá vagy osteocytává alakul [30, 71]. Ezek a sejtek mind az endossealis, mind a periostealis felszíneken összefüggő hálózatot alkotva beborítják a csontmátrixot, és mai elképzelések szerint nagy szerepük van a csont108