Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
1992. február LXXXV. 2. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 85. 33—37. 1992. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinikájának (igazgató: dr. Dénes József egyetemi tanár) közleménye, Budapest Fogszabályozó kezelés mint a parodontalis elváltozás prevenciója* DR. DÉNES JÓZSEF A rendellenesen álló fogak megváltoztatják a fogágy szerkezetét. Ez a változás a szabályos occlusio esetén meglévő fogágyhoz képest kétféle formában nyilvánul meg: statisztikai és funkcionális változásokról beszélhetünk. A statisztikai változás azt jelenti, hogy a fogtengelyeltérések esetén, különösen fogívszűkületkor, nemcsak a fogkoronák, hanem a foggyökerek is szabálytalanul állnak. így az apicalis basis nem szabályos lefutású (1. ábra). A fogak megtámasztása tehát statikailag gyengébb, a gyökerek zsúfolt elhelyezkedése miatt a parodontium csontállománya szabálytalan szerkezetű. Ennélfogva a trajektórium-rendszer szabálytalan és csökkent értékű. /. ábra. A felső fogív szűkülete miatt létrejött súlyos tengely eltérési anomália a fogíny gyulladását tartja fenn. A funkcionális változás abban nyilvánul meg, hogy a rendellenesen álló fogak a rágás során a normálistól eltérő terhelést kapnak. Ez lehet túlterhelés, amikor a fogágy egyes fogak területén traumás terhelést kap, de lehetséges az is, hogy a fog alulterhelődik (pl. nyitottharapás területén). A fog tartószerkezetére mindkettő káros hatású lehet, hiszen általuk felbomlik a forma és a funkció egysége. Mind a statikai, mind a funkcionális eltérések a fogágy korai degeneratív elváltozásait segítik elő. A folyamat általában az érintett területen a gingiva Érkezett: 1991. augusztus 1. Elfogadva: 1991. szeptember 20. * Az előadás a Quintessenz könyvkiadóval közösen rendezett 1. Magyar Sztomatológiai és Fogászati Technikai Fórumon hangzott el 1991. június 14—15-én. 33
