Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
készítését finom részletekbe menően leírva, behatóan foglalkozik a fogatlan felső állcsont anatómiai viszonyaival. Az 1947-ben újrainduló Fogorvosi Szemlében „Új módszer a teljes alsó protézis rögzítésére” c. közleményében ismerteti a pelottával ellátott fogsor készítését. Kemény a teljes alsó protézis helybenmaradásának fokozására platinaarany (később ezt Wipla v.Wiptam helyettesítette) drótra polimerizált bab alakú és nagyságú pelottát ajánlott. A pelotta fémszára a második kisőrlőnél rögzül a protézisben, a pelottát a crista mylohyoidea distalis végződésénél és a fovea retroalveolaris területen helyezte el. 1949- ben a Fogorvosi Szemlében három terjedelmes közleménye jelenik meg a teljes protézisekről, és ezekben részletekbe menően foglalkozik a fogatlan száj képviseleteivel. Ezek a cikkek felhívták a fogorvosok figyelmét azokra az egyénenként különböző változásokra, amelyek a fogelvesztés és az életkor előrehaladásával kialakulnak, bekövetkeznek. Értékes megfigyeléseit azóta széles körben elfogadott klinikai anatómia néven foglalta össze. Meghatározása szerint a klinikai anatómia „egyrészt leírja az élet folyamán az állcsonton és lágyrészeken a fogak elvesztése, a sorvadás, az involutio, a protézisviselés és más okok miatt kialakult, azonban fiziológiásnak tekinthető alakbeli és működési változásokat, másrészt ezeket.... protetikai összefüggésükben tárgyalja”. A klinikai anatómia kifejezést azzal indokolja, hogy az anatómiai képletek megállapítása élőn, egyénenként, klinikai vizsgáló módszerrel (megtekintés és tapintás) történik. Kemény szenvedélyesen hitt és bízott abban, amit ő sikeresnek vélt, leírt és tanított. Ez elsősorban a nyeles pelottával ellátott teljes alsó protézisére vonatkozik, amelyet a társadalombiztosító szolgáltatásán belül mindenképpen terjeszteni próbált; a gyakorlat azonban nem igazolta őt. Érthetetlenül, sőt haraggal állt szemben azokkal a fogorvosokkal, akik miután a pelottás fogsorral nem értek el eredményt, azt nem értékelték. Feltételezte azt is, hogy a fogorvosok rosszul kivitelezik az eljárását. Mindkét fél igazát, az idő távlatából megkísérlem megérteni, megmagyarázni. Kemény a klinikai anatómiája alapján határozta meg egyénenként a pelotta optimális elhelyezését. A pelottájának 0,6 mm vastag platinaaranyból készült szárát a mandibula egyéni adottságának megfelelően állította be (hajlította meg), miután a protézist a vele szorosan és folyamatosan kollaboráló technikus gondosan elkészítette. Ezzel szemben a gyakorló fogorvos mindennapos rutinmunkája folyamán leegyszerűsítette az eljárást. A teljes alsó fogsor distalis végébe a második molárisnál rozsdamentes acéldrótot süllyesztett, amelynek a végén pelottának nevezett akrilát mütyürke volt, és ettől várta az eredményt, a helyben maradó teljes alsó fogsort Ez sajnos nem következett be. Kemény ismételten pontosította eljárását, később már felsorolta annak ellenjavallatait, és közölte: a pelottától nem várható kapocsrendszerű rögzítés, csak a fogsor horizontális síkban való elmozdulását akadályozza. Kemény az 1952- és 1959-ben megjelent monográfiáiban a pelottás fogsort igen részletesen ismerteti, majd a következő műveiben e részeknek terjedelme fokozatosan csökken, míg végül az 1973-ban megjelent művében már nem is említi. Nyílván tudomásul vette, hogy az eljárása a gyakorlatban nem vált be. Mégis ez az elgondolása adott lehetőséget munkásságának maradó értékű klinikai anatómiai szemlélet és adatok kifejtésére, és ezt nem csorbítja, hogy a pelottás fogsor nem állta ki az idők próbáját. 1950- ben Neraényí Kossuth-díjjal tüntették ki. A Kossuth-díjjal jutalmazták a tudományos, művészeti és irodalmi életben nyújtott teljesítményt, de politikai megfontolások alapján a Kossuth-díjasok névsorát megtűzdelték egy-egy 3
