Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

Fogorvosi Szemle 85. 173—176. 1992

Debreceni Orvostudományi Egyetem, Stomatologiai Klinika (igazgató: dr. Keszthelyi Gusztáv egyetemi tanár)

Maradék száj padi defektus fedése kombinált fogpótlással

JFJ. DR. LAMPÉ ISTVÁN, DR. MAUKS GYULA

A veleszületett szájpadhasadék relatíve gyakori fejlődési rendellenesség. Incidenciáját 1 ezrelék körüli értékben adja meg az irodalom [3, 5]. Ez az érték azonban az utóbbi időben nőtt — feltehetőleg a gondozás hatására 2 ezrelék körülire [4, 5]. A különböző emberi rasszok, földrajzi területek között is különbségek adódnak. Thoma szerint az incidencia 0,5 és 1,085 ezrelék közé esik [10]. Etiológiáját számos tényező befolyásolja, leginkább az öröklődés 11]. Öröklésmenete sem teljesen tisztázott, intenzív kutatások tárgyát képezi. Általában elfogadott, hogy multifaktoriális tényezők befolyásolják, de mind autoszomális domináns, mind recesszív öröklésmenet szóba jöhet egyes esetekben [6]. Az esetek harmadában-felében egyéb fejlődési rendellenesség, esetleg mentális retardáció társul hozzá. Előfordulhat önálló formában, társulhat egyéb fejlődési zavarral, ill. szindróma részjelensége is lehet. Különösen súlyos formája figyelhető meg a Váradi—Pappszindrómában [7] (1. ábra). Hidantoinszindróma részeként gyógyszerártalom keresendő a háttérben [6].

Kezelése összetett feladat, mely néhány hónapos kortól az arckoponya növekedésének befejezéséig tart. Gondos tervezést, konzultálások után teammunkát igényel [2], sebészek, orthodontusok, protetikusok, logopédusok, esetenként pszichológusok is részt vesznek benne. A beteget és szüleit elsősorban a küllem, az esztétikai hiba, ill. a kialakult beszédhiba zavarja, de a nyelés, légzés, hallás zavara, ill. pszichés problémák is megfigyelhetők [3]. A kialakult maradandó halláskárosodás [8] valószínűleg szerepet játszik a beszédzavar kialakulásában is. A kezelés ellenére a szájpadon, fogíven defektus, hasadék maradhat meg. Ennek protetikai elzárása a kezelés végső stádiumában jön szóba, rendszerint a foghiányt is pótló fogművel. Ezzel nemcsak a rágófunkciót lehet helyreállítani, ill. a nasooralis kommunikációt megszüntetni, de a felső ajak megtámasztásával esetenként az ajak heges zsugorodása miatt kialakuló esztétikai hiba is korrigálható, enyhíthető. Kovács-D dolgozatában jó összefoglalását adja e lehetőségeknek; az új fogíves, a maradékfogakat befedő overdenture-t tartja a legjobbnak [9].

Érkezett: 1992. január 13. Elfogadva: 1992. április 24.