Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1991-02-01 / 2. szám
1991. február LXXXIV. 2. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 84. 33—37 1991. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogpótlástani Klinika (igazgató: Dr. Fábián Tibor egyetemi tanár), Budapest Miért kell a részleges lemezes fogpótlások elhorgonyzására igénybe vett fogakat azok megtámasztásába is bevonni? Db. FEJÉRDY PÁL, DR. SOMOGYI ENDRE és DR. FÁBIÁN TIBOR Ma már a részleges lemezes fogpótlások megtámasztásával kapcsolatban csak igen kevesen — elsősorban a szubtotális esetekben [5] — kérdőjelezik meg a „vegyes megtámasztás” alkalmazását. A vegyes megtámasztás elfogadása alapvetően a nyálkahártya csontalapzat csekély mértékű terhelhetőségének magától értetődő felismeréséből következett. A csak gingivális megtámasztású részleges lemezes fogpótlások nyálkahártya csontalapzat resorpcio miatti — funkcionális elkülönülése [7, 9] igen hamar bekövetkezik. Az okklúziós, artikulációs egyensúly megbomlása a maradék fogak elongációja, esetenkénti túlterhelődése következtében azok nagyfokú károsodásának lehetünk tanúi. A vegyes megtámasztás maradékfogazatra gyakorolt hatása tekintetében elsősorban a dentális támasztól távoli erőhatásokból adódó forgatónyomaték döntögető, kedvezőtlen voltának feltételezése került előtérbe. Fábián és Somogyi [2] ezeket az aggályokat jórészt eloszlatta bizonyítva, hogy még ideálisan merev elhorgonyzás feltételezésekor is csak elhanyagolható, a fiziológiás fogelmozdulást meg nem haladó mértékű elmozdulás jönne létre a támfogon. Ebben az esetben Körber szerint [8] a támfog természetes ízületként működik. Dolgozatunkban az elhorgonyzásra igénybe vett fogak oldaláról közelítjük meg a megtámasztás kérdését — e szempontból is — kimutatva a vegyes megtámasztás dentális elemének messzemenő létjogosultságát. Előzmények, tapasztalati ismeretek A fix fogpótlások tervezésekor természetesen fel sem merül az a kérdés, hogy a pillérfogat csak elhorgonyzásra, vagy csak megtámasztásra (oldalirányú ill. tengely irányú erők felvételére) vegyük igénybe. Magától értetődő, hogy a fogpótláson ébredő különböző irányú erőket ugyanazon fogakra visszük át. Reprezentatív felmérésünk eddig feldolgozott (1430 híd) adatai pedig azt mutatják, hogy a hídpótiások pillérfogai kevésbé károsodnak, mint az azonos foghiányú, de ellátatlan állcsontok maradékfogai [3]. Régtől fogva ismert az is, hogy a szóló teleszkópok, teleszkóprendszerek ideális erőátvitel esetén kedvező hatást gyakorolhatnak a támfog parodontiumára. A fogak mozgathatósága csökken, az alveoláris csont trabekuláris szerkezete átépül, a fogak megszilárdulnak. A kérdéskörrel foglalkozó szerzők megállapítják, hogy a kedvező tapasztalatok egyrészt a támfog axiális irányú terhelésének, [6] másrészt annak köszönhető, hogy „A teleszkópos elhorgonyzás secunder koronájának széle a gingiva közelében a fog forgáspontjához lényegesen közelebb van, mint a kapocs érintkező pontjáé, így a forgatónyomaték és ezáltal a fogra ható billentő erő kisebb” [10]. Ami azon-Érkezett: 1990. augusztus 24. Elfogadva: 1990. november 20. 33
