Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1991-02-01 / 2. szám
ban gondolatmenetünk szempontjából a teleszkópos elhorgonyzás legfőbb erényének látszik az az, hogy mind a dentális megtámasztást, mind a merev elhorgonyzást egyszerre biztosítja. Ugyancsak elgondolkodtató az a szembeötlő különbség, mely a részleges lemezes fogpótlásoknál a csak elhorgonyzásra igénybe vett fogak, valamint a megtámasztásra is igénybe vett fogak károsodási rátájában tapasztaltunk. A károsodás mértéke a csak elhorgonyzásra igénybe vett — jelentős oldalirányú erőhatásnak kitett — fogakon közel a kétszerese a vertikális és horizontális erőket egyaránt felvevő — megtámasztásra is igénybe vett fogakénak (a károsodás 49% ill. 26% az igénybe vett fogak százalékában) [4]. Ezek a tapasztalatok indítottak bennünket arra, hogy bizonyítandó a dentális megtámasztás mindenkori létjogosultságát, hogy bemutassuk egy adott fogra az elhorgonyzás és a megtámasztás (a horizontális és vertikális erők) statikai összefüggését. Statikai analógiák Vizsgáljuk meg néhány konkrét műszaki példán e kérdéskör statikáját, statikai alaphelyzeteit . A magas gyárkémények tervezésénél az alapozás méretezésénél az alap felé irányuló várható terhelésen túl alapvető fontosságú a szélnyomás figyelembe vétele. Az oldalirányú terhelés — különösen, ha a szerkezet könnyű — az erők eredőjét külpontossá teszi azaz, a szerkezeten kívülre mutató erőhatással kell számolnunk. Ilyenkor, ha nem megfelelő az alapozás, azaz csak a tengely irányú terhelést tudja felvenni, de nincs lehorgonyzó hatása,[a kémény feldől. Ezt tapasztalhatjuk akkor is, ha egy kályhacsövet vízszintes alapra helyezünk, de az alapon nem rögzítjük. Az oldalirányú erőkkel szemben az ilyen jellegű szerkezetek igen esendőek, mint szerkezet tönkre mennek. Az alumínium víztorony igen jó példa arra, hogyan befolyásolja a különböző irányú és nagyságú egyszerre ható erőkből adódó forgatónyomaték a lehorgonyzási igénybe vételt. Az üres szerkezet kis tömegéből adódó nyomóerő és az oldal irányú erő pl. szélnyomás eredőjeként külpontosán ható erőt kapunk, melynek forgatónyomatéka következtében a szerkezet feldőlne (1/a. ábra), ha nem biztosítana kellő ellenerőt a kikötés és az alapozás lehorgonyzó funkciója. A feltöltött szerkezet tömegéből adódó nagy nyomóerő következ-1. ábra. A forgatónyomatékok egyensúlyi helyzetei: a) Adott oldalnyomás mellett kis nyomóerő esetében nagy lehorgonyzóerőre van szükség, hogy a szerkezet ne dőljön fel. b) Adott oldalnyomás mellett a nyomóerő növelésével csökken a lehorgonyzó igénybevétel. c) Adott oldalnyomás mellett nagy nyomóerő esetében nincs szükség lehorgonyzó erőre. A feltöltött szerkezet lehorgonyzás nélkül is stabil maradna 34
