Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

Fogorvosi Szemle 84. 11—14. 1991.

Heim Pál Gyermekkórház Fogszabályozó Osztálya (vezető: Dr. Behák Gizella), Budapest, Hamburgi Egyetem Fogszabályozó Klinika (vezető: Prof. Dr. Asbjorn Hasund), Hamburg

8—12 év közötti teljes egyoldali ajak- és szájpadhasadékos betegek koponyafelépítése*

DB. REHÁK GIZELLA, és DB. VÁRI ENDRE

Az összes hasadéktípus közül a teljes egyoldali ajak- és szájpadhasadék (EASzH) mutatja a normálistól leginkább eltérő koponyaszerkezeti felépítést és növekedést [3, 5, 7]. Mindez az alábbi három tényezőre vezethető vissza:

— intrinsic fejlődési faktorok [4, 8],

— funkcionális elváltozások, amelyek a normális és abnormális részek helyzetét és növekedését befolyásolják [5, 6],

— iatrogén faktorok, amelyek a kezelés következtében hatnak [1,6]. Vizsgálatunk célja az volt, hogy megállapítsuk az EASzH betegek azon

jellemző koponyaszerkezeti jegyeit, amelyek eltérnek a normális szkeletális felépítéstől. Ezeket a jellemzőket a betegek habilitációja folyamán figyelembe kell venni ahhoz, hogy megfelelő eredményt érjünk el.

Vizsgálati anyag és módszer

108 EASzH beteg teleröntgen felvételét vizsgáltuk. A betegeket életkoruk szerint két csoportba, 8—10 év közöttiekre és 10,1—12 év közöttiekre osztottuk. Kontrollként 71, előző fogszabályozó kezelés nélküli, normális okklúziójú, harmonikus profilú magyar fiatal felnőtt cephalogrammja szerepelt. Átlag életkoruk 19 év volt (I. táblázat).

A hasadékosokat azonos sebész (Hirschberg Jenő), azonos technikával mütötte. A szájpadzárás két ülésben történt.

I. táblázat

Vizsgált csoportok

Vizsgáltak száma

Vizsgáltak életkora

kontroll (0)

71

19 (átlag)

EASzH (1)

63

8—10

EASzH (2)

45

10,1—12

A pauszpapírra átrajzolt felvételek adatait digitalizáló asztal segítségével vittük be a computerbe. Minden mérést kétszer végeztünk. A felvételeken 16 direkt anatómiai vagy szerkesztett pontot mértünk (1. ábra). A pontok segítségével 20 szög és 20 lineáris értékkel mértünk Hasund [2] szerint. Eő vizsgálati célunk a maxilla és mandibula szagittális és vertikális helyzetének megállapítása volt a cranialis bázishoz viszonyítva, valamint a lokális hatásoknak leginkább kitett dentális viszonyok értékelése. Méréseink során a két hasadékcsoportot a normális kontrollal hasonlítottuk össze. T és F tesztet számítottunk.

* A Nemzetközi Cleft Palate Symposionon (Budapest) 1989. augusztus 3-án megtartott előadás alapján

Érkezett: 1990. május 4.

Elfogadva: 1990. október 17.

11