Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

Fogorvosi Szemle 84. 11—14. 1991. Heim Pál Gyermekkórház Fogszabályozó Osztálya (vezető: Dr. Behák Gizella), Budapest, Hamburgi Egyetem Fogszabályozó Klinika (vezető: Prof. Dr. Asbjorn Hasund), Hamburg 8—12 év közötti teljes egyoldali ajak- és szájpadhasadékos betegek koponyafelépítése* DB. REHÁK GIZELLA, és DB. VÁRI ENDRE Az összes hasadéktípus közül a teljes egyoldali ajak- és szájpadhasadék (EASzH) mutatja a normálistól leginkább eltérő koponyaszerkezeti felépítést és növekedést [3, 5, 7]. Mindez az alábbi három tényezőre vezethető vissza: — intrinsic fejlődési faktorok [4, 8], — funkcionális elváltozások, amelyek a normális és abnormális részek helyzetét és növekedését befolyásolják [5, 6], — iatrogén faktorok, amelyek a kezelés következtében hatnak [1,6]. Vizsgálatunk célja az volt, hogy megállapítsuk az EASzH betegek azon jellemző koponyaszerkezeti jegyeit, amelyek eltérnek a normális szkeletális felépítéstől. Ezeket a jellemzőket a betegek habilitációja folyamán figyelembe kell venni ahhoz, hogy megfelelő eredményt érjünk el. Vizsgálati anyag és módszer 108 EASzH beteg teleröntgen felvételét vizsgáltuk. A betegeket életkoruk szerint két csoportba, 8—10 év közöttiekre és 10,1—12 év közöttiekre osztottuk. Kontroll­ként 71, előző fogszabályozó kezelés nélküli, normális okklúziójú, harmonikus profilú magyar fiatal felnőtt cephalogrammja szerepelt. Átlag életkoruk 19 év volt (I. táblázat). A hasadékosokat azonos sebész (Hirschberg Jenő), azonos technikával mütötte. A szájpadzárás két ülésben történt. I. táblázat Vizsgált csoportok Vizsgáltak száma Vizsgáltak életkora kontroll (0) 71 19 (átlag) EASzH (1) 63 8—10 EASzH (2) 45 10,1—12 A pauszpapírra átrajzolt felvételek adatait digitalizáló asztal segítségével vittük be a computerbe. Minden mérést kétszer végeztünk. A felvételeken 16 direkt anatómiai vagy szerkesztett pontot mértünk (1. ábra). A pontok segítségével 20 szög és 20 lineáris értékkel mértünk Hasund [2] szerint. Eő vizsgálati célunk a maxilla és man­dibula szagittális és vertikális helyzetének megállapítása volt a cranialis bázishoz viszonyítva, valamint a lokális hatásoknak leginkább kitett dentális viszonyok értéke­lése. Méréseink során a két hasadékcsoportot a normális kontrollal hasonlítottuk össze. T és F tesztet számítottunk. * A Nemzetközi Cleft Palate Symposionon (Budapest) 1989. augusztus 3-án megtartott előadás alapján Érkezett: 1990. május 4. Elfogadva: 1990. október 17. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom