Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
1. ábra. A vizsgálat során alkalmazott pontok Eredmények Hasund [2] különböző etnikai csoportok vizsgálatai alapján kimutatta, hogy az arckoponya egyes változói között meghatározható korreláció áll fenn. Ezek a prognatizmust kifejező SNA és SNB szögek, az állcsontok inklinációját jelző NL—NSL és ML—NSL szögek, valamint a cranialis bázis szöge (NSBa). Az egymással korreláló 5 szög normális eloszlása alapján egy harmóniatáblázatot állított össze. A táblázat az orthognath, retrognath és prognath arctípusok harmonikus arckombinációit adja meg. Az 5 szög talált értékeit a harmóniatáblázaton jelölve, mindegyik csoport értékei a normális eloszláson belül helyezkedtek el (II .táblázat). A kontrollcsoport értékei az orthognath, a hasadékcsoportok értékei a retrognath tartományban. A szögértékek helyzetéből kitűnt, hogy a hasadékosoknál a maxilla és a mandibula retrudált helyzetben, poszterior vertikális inklinációban helyezkednek el. A normális SNA érték 81,09° volt, míg a fiatalabb hasadékos csoportban ez 76,81° volt, és az életkor előrehaladtával l,75°-ot esőkként. Az eltérések a normálishoz viszonyítva szignifikánsak. Az SNB értékek szintén szignifikánsan kisebbek voltak a hasadékos csoportokban. A normális 78,74°-hoz viszonyítva 72,15°, ill. 73,14°. Az SNA növekedés következtében létrejövő csökkenése és az SNB növekedése miatt az ANB 4,66°-ról l,91°-ra csökkent az idősebb hasadékcsoportban. Ez az érték már megközelíti a retrognath arctípus normális értékét (0°), így ebben az életkorban az ANB szögre vonatkozva nem találtunk szignifikáns elváltozást. A maxilla és mandibula inklinációja a cranialis bázishoz viszonyítva erősen poszterior, és ez a viszony változatlan marad a növekedés folyamán. Mindkét hasadékos csoportban csökkent a maxilla és mandibula elülső vertikális magassága. Az idősebb hasadékcsoportban az SP’Gn érték és az Index nem mutatott szignifikáns különbséget a normális kontrolihoz viszonyítva. 12
