Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
ben — 21—35 napra volt szükség. Az 548 laserműtét utáni időben és minőségben zavartalan sebgyógyulást figyelhettünk meg. Kivétel a 29 suturázottból három beteg volt, akik esetében dehistentiát és másodlagos sebgyógyulást észleltünk. 17 gyulladásos szövődmény 7—12 nappal elhúzódó sebgyógyulást eredményezett. A recidívaarány kérdésében az irodalmi adatok bizonyítják a laser alkalmazásának előnyösségét. Magunk csak 6—24 hónapi követés tapasztalatairól tudunk beszámolni. Egy laserkezelést követően, jóindulatú daganatok csoportjában 94,1% gyógyulást, praecancerosisok között 90,1%-ot, míg az egyéb csoportban 87,2% tünetmentességet regisztráltunk. Az 548 betegből 92,3% gyógyult. A laserkezelés többször ismételhető, így a nem gyógyult betegek esetében második laserezést végeztünk. Ezután összesen 5, ismételt recidiva fordult elő. Végeredményben 97,4% gyógyulást, 1,1% recidiva, 0,4% egyéb kezelésre gyógyult, 1,1% egyéb betegség miatt meghalt eredményt regisztráltunk. Lasersugárral funikciómegtartó műtétek végezhetők. Minden esetben arra törekedtünk, hogy csak a kóros szöveteket távolítsuk el az ép struktúrák maximális megkímélése mellett. Epulisok esetében el tudtunk tekinteni fogextraotiótól, granuloma fissuratumok eltávolítása után a gyógyulás protetikailag jól felhasználható szöveteket eredményezett, szájfenéki léziók laserezését a Wharton-vezeték elzáródása egy esetben sem követte. Mivel a hegesedés előfordulási aránya és mértéke csekély volt, a szájüregi képletek funkciójukban nem károsodtak észrevehetően (táplálkozás, hangképzés, mimika). A laserkezelés gazdaságilag jelentős megtakarítással jár. Habár a laserkészülék beszerzése egyszeri, jelentős befektetést igényel, a kezelések összegét a továbbiakban különleges fenntartási vagy anyagköltségek nem terhelik. A műtétek műszerigénye csekély. A keresőképes betegek mindössze 10%-a esett ki egy napnál hosszabb időre a munkájából. Mivel suturát csak 29 esetben alkalmaztunk, a betegeknek nem kellett külön a varratszedés miatt jelentkezniük, csak 1 hónappal a műtét utáni kontrollvizsgálaton. A laserkezelés hátrányai közül a készülék sterilitásának biztosítása igényel külön figyelmet. Ezt úgy oldottuk meg, hogy a kézidarab és a készülék karja részére polietilén fóliából cserélhető borítást készítettünk, a készülék többi része a hagyományosan izolált műtéti területtel nem érintkezett. Mélyebb szövetekben való alkalmazás során az eltávolítandó szöveteket elemeltük, ezáltal a lasermetszés irányába kerülő szöveteket eltartottuk. így a laser alkalmazása a mélyebb területeken sem nehézkes. A száraz sebfelszínt és a keletkezett gőzök elszívását szívóval úgy biztosítottuk, hogy a folyamatos üzemeltetésű lasersugár működését szükség esetén 4—5 másodpercenként megszakítottuk és a keletkezett gőzöket, valamint szövetnedveket eltávolítottuk. A szájüreg középső és garati harmadában a lasersugár célba juttatása a felszínre merőlegesen (vagyis optimálisan) vezetett sugárral nem lehetséges direkt módon, ezért endoszkópokat szerkesztettünk. Ezek olyan kézidarabok, amelyekben elhelyezett tükör segítségével azokon a kezelendő felszíneken is 90°-os beesési szögben tudtunk dolgozni, melyek egyébként direkt rálátásból nem is láthatók (tuber maxillae, fogak mögötti processus alveolaris stb.). így a laserkészülék nehézkes kezelhetősége jórészt kiküszöbölhető volt. Biztonsági előírások betartása szükséges; mind a direkt, mind pedig a vizsszaverődő sugaraktól óvni kell mind a beteget, mind pedig a személyzetet. Védőszemüveget alkalmaztunk, a műtéti területet izotóniás sóval átitatott gézlappal izoláltuk. Külön figyelmet fordítottunk a fogakra, melyek sérülését el kellett kerülni, illetve a fémfelületű fogpótlásokra, melyekről a lasersugár 9
