Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
iránt is érdeklődtem. Otitisz media nyomán kötőszövetes ankilózis maradhat vissza; a súlyfürdő, különösen a támasztózóna hiányakor, megviseli az állkapocsízületet. Az előzetes tájékozódás után a középvonalak helyzetét, a záróharapásos pozíciót ellenőriztem, lemértem a maximális szájnyitás nagyságát; megfigyelve a nyitás és zárás módját, a kísérő hangjelenségek esetleges jelentkezését. Értékeltem a parodoncium állapotát, különös tekintettel a fogak statikájában mutatkozó kirívó különbségekre. A harapásbeállítás műveletét nagyon sok tényező akadályozza: az ízületben bekövetkezett elváltozás, az együttműködés nehézségei a beteg részéről, s nem utolsósorban az a tény, hogy az állkapocsnak a metszők között mért jelentős kitérése a fejecsek pozíciójában általában csak minimális változást eredményez [9, 10]. Ezért a harapás beállítása során a külső hallójárat felől is beavatkozva, igyekeztem a fejecset kiszabadítani hibás pozíciójából. Először zajcsökkentő füldugók alkalmazásával próbálkoztam. A fül dugó, konzisztenciája miatt, nem felelt meg elképzelésemnek. Ezért transzfúziós szerelékből és vérnyomásmérő részekből felfújható füldugót készítettem (1. ábra). Használata a következő: a hallójáratba vattagombócot helyezek, az Alsollal vékonyan bekent füldugót, a szerelékben levő talpas fémrúd segítségével a hallójárat külső harmadába vezetem (2. ábra). Megkérem a beteget, hogy maximálisan nyissa ki a száját, majd levegőt pumpálok a gumiba. Ezután összecsukja a beteg a száját, majd újra kinyitja. Ha ezúttal elmarad a kattanás, akkor a fejecs nem került vissza kóros pozíciójába. Sikertelen próbálkozás esetén megismétlem a kísérletet. Készült folyadékkal feltöltött változat is, amelyben a vérnyomásmérő labdáját a Záray-í. kézi nyálszívó pumpája helyettesíti. 1. ábra. Transzfúziós és vérnyomásmérő szerelékből összeállított, feltölthető gumi füldugó 2. ábra. A gumi füldugó alkalmazás közben Kontsrukciós harapás beállítására kivehető, Ш. fix készülékek használatosak. A kivehető készülékek csak megszakításokkal viselhetők, ezért gyakorlatomban immediát, ill. definitiv alkalmazásra egyaránt a fix készülékeket részesítem előnyben. A mandibula korrigáltnak tartott helyzetét ideiglenesen csonkvédő koronákkal állandósítom, s az izmok hipertónusos állapotának megszűntéig viseltetem. A szubjektív panaszok és a klinikai tünetek jelentős csökkenése után készítem el a végleges fix pótlást. Az ideiglenes koronákat harapásvétel után távolítom el. Először az ellenoldalon haraptatok, majd ennek vezetésével és a felfújható füldugó igénybevételével a készülő pótlás helyén. Ezt követően mindkét fogív egészéről veszek lenyomatot. 88
