Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
Eredmények A felmérések eredményét táblázataim prezentálják (I., II. táblázat). Az I. táblázattal kapcsolatban összehasonlításra a hazai irodalomból Ember és mtsai [6] által az elmúlt évben közölt adatok tűnnek a legalkalmasabbnak, amelyek csaknem azonos létszám vizsgálatából, elhanyagolható időbeli eltéréssel közel azonos eredményt tükröznek. I. táblázat Allkapocsízületi diszfunkció és komplikált (kombinált) parodontitis előfordulása Esetszám Korátlag Állkapocsízületi rendellenesség Komplikált parodontitis Diszfunkció -4- kompi, ptitis Nő 575 46 192 и ezen belül 5 Férfi 481 49 95 31 ezen belül 13 Ossz.: 1056 287 (27%) 42 (3,9%) 18 (42,8%) II. táblázat У<1 mm-nél nagyobb középvonal-eltérés Vizsgáltak száma Tünetmenteseken Diszfunkcióban Összesen 1056 105 (9,9%) 119 (11,2%) 224 (21%) Az ismertetett harapásbeállítási módszerrel parodontitisszel kombinálódott diszfunkciós eseteket láttam el. Egy év alatt összesen 18-at. A hallójárat felőli beavatkozás az esetek egy részében látványos hatást eredményezett, más esetekben szerényebb értékűnek bizonyult, de mindenképpen hasznos segítséget jelentett. A traumatizált fog paradonciumának súlyos gyulladása a túlterhelés megszüntetése után a környezetében zajló szintre mérséklődött. A diszfunkciós tünetek minden esetben mérséklődtek, elviselhetővé váltak. Ami a kattanást illeti, hosszú idő óta fennálló ízületi probléma esetén a betegek a mandibula korrigált pozíciója mellett is képesek kattanást kiváltani. Az ilyen, tudatosan kiváltott kattanás nem okoz panaszt. Megbeszélés A külső hallójárat felőli beavatkozás hatásfokának különbözősége onnan ered, hogy a fejecs és a hallójárat közötti távolság igen változó: 1—10 mm. Angle II. osztálynál a távolság még 10 mm-nél is több lehet [3]. A fejecsek kitapintásával azonban eleve tájékozódhatunk az alkalmazás lehetőségeit illetően. IRODALOM: 1. Bauer, A. és Gutowski, A.: Gnathologie. Quintessentz, Berlin, 1975., 84. — 2. Bhaskar, S. W. és Orbán, B.: Experimental occlusal trauma. J. Periodont. 26, 270, 1955. — 3. Bieber, S. Mme: Contribution á l’etude des relations entre les occlusions dentaires et l’articulation temporo-mandibulaire. Schweiz. Mschr. Zahnheilk. 64, 315, 1954. — 4. Böttger, H.: Klinik und Therapie der durch Artikulationstörungen hervorgerufnen Gelenkserkrankungen. Fortschr. d. Kiefer- u. Gesichts-Chirurgie, 6, 113, 1960. — 5. Brodie, A. G. és Thompson, J. R.: Factors in the Position of the Mandible. J. Am. dent. Ass. 29, 925, 1942. — 6. Ember E., Vágó P., Bagi I., Ecsédi D. és Pusztai J.: A temporomandibuláris diszfunkció epidemiológiai vizsgálatának újabb vonatkozásai, magyarországi populációkon. Fogorv. Szle. 80, 139. 1987. — 7. Eschler, S.: Die Lateralverlagerung des Unterkiefers unter mus89
