Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-01 / 3. szám

szövetekre gyakorolt hatásának átfogó vizsgálatsorozatának részeként — az alumíniumterhelés következményeit ebből a szempontból is vizsgálni. Értékelésünket a követelményekhez alkalmazkodva nemcsak a kioldott anyagmennyiségek mérésére kívántuk korlátozni, hanem a maratást követő morfológiai elváltozásokat is szándékunk volt tanulmányozni. A savkoncentráció és a behatási idő megválasztásával diszkrét zománceróziót hoztunk létre, mely kapcsán csak a felszíni zománc legkevésbé ellenálló részei mutattak detektálható változást. A hagyományos analitikai és morfológiai módszerek összekapcsolásával, valamint a morfológiai módszernek a jelenségekhez adaptált, kvantitatívvá tett módjával ezen felszíni réteg viselkedéséről az eddigi megközelítésekhez képest minőségileg magasabb szintű értékelhetőséget vártunk.

Anyag és módszer

Kísérleteinket 110—130 g súlyú, Lati CFY patkányokon végeztük. A hat hétig tartó kezelés alatt az állatok korábbi kísérleteinkhez [12] hasonló öszszetételű, 18% fehérje (kazein) tartalmú tápot és ionmentes ivóvizet fogyasztottak ad libitum. Az alumíniumot fiziológiás sóoldatban oldott Al^SO^ formájában, ip. juttattuk az állatok szervezetébe. A kezelés kapcsán a napi bevitt nyomelem mennyisége Al+++-ra számítva 50 /.ig/allat és 500 ug/állat volt. A kontrollcsoport egyedei napi 1 ml fiziológiás sóoldatot kaptak. A kísérlet végén az állatok metszőfogait kipreparáltuk, majd előkészítettük a mérésekhez.

Vizsgálatainkban kísérleti csoportonként öt-öt állat bal felső metszőfogát használtuk fel, a standardizálást savas maratással nyert korábbi tapasztalataink alapján [6]. A metszőfogak zománcfelszíneit megtisztítottuk, benzinnel zsírtalanítottuk és desztillált vízzel leöblítettük. Ezután az incizális éltől 1 mm távolságra azonos területű (3 mm2) zománcablakokat izoláltunk, saválló festék (Pangolin) segítségével. Az így előkészített fogakat külön-külön 2—2 ml, 1%-os (27,4 mmol/'l) sósavoldatban marattuk 60 sec-ig. Ezt követően a maratott felszíneket desztillált vízzel lemosva mentesítettük a további savhatástól, majd megszárítottuk.

Az oldatok kémiai analízise kapcsán a kalcium- és magnéziumtartalmat atomabszorpciós spektrofotométerrel (Pye Unicam SP 191) határoztuk meg

[14]. Az oldatok alumíniumtartalmának meghatározása Varian AA—5 atomabszorpciós spektrofotométerrel történt, grafitkemencés atomizálással. A minták foszfortartalmának mérését fotometriás módszerrel [13] végeztük.

A savhatásra bekövetkezett zománcerózió morfometriai vizsgálatakor a maratott területekről pásztázó elektronmikroszkópos felvételeket készítettünk JEOL JEM 100 В típusú mikroszkóppal, 40 kV gyorsító feszültség, 4-es erősítés és 500X-os nagyítás alkalmazásával. A felvételek helyei a zománcablakok hosszában kb. 1—1 m távolságra helyezkedtek el egymástól. Így egyazon fog maratott zománcfelszínének egészéről kaptunk információkat. A negatívok fotokémiai kidolgozása, mely matt felszínű dokupapírra készült, további l,6X-es, lineáris nagyítást eredményezett.

A területelemzés előtt a felvételeken vonalkiemelést (Edge-enhancement) végeztünk, melyet egyrészt az egyenetlen mélységű erodált területek monitorképének egységesítése tett szükségessé, másrészt azért, mert a sík felszínen dolgozó képanalizátor frekvenciaszűrője a fehér szín leválasztását teszi elsődlegesen lehetővé. Ezen képkorrekció a mérés két dimenzióban (síkban) történő végrehajtásának zavartalanságát biztosítja. A felvételek elemzéséhez MINILUX kamerával (Híradástechnikai V.) felszerelt VIDIMET I. (Chinoin—Vas-66