Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
mai nézetek szerint, alapvető szerepe van a dentális plakknak. A plakk elleni küzdelem a szájhigiéne frontján történik. A szájhigiéne fejezet (Gera István, Nyárasdy Ida, Rigó Orsolya, Schuder László) részletesen foglalkozik a plakk klinikai vizsgálatával, eltávolításának módszereivel, a depurációval és a plakkellenes szerekkel. A kariesz prevenció harmadik tényezőjét, a táplálkozást értékelő fejezet (Bánóczy Jolán) ismerteti a cukorpótló anyagokat. Bánóczy és Scheinin vizsgálata szerint, xilitfogyasztás után, 3 év alatt, 45%-os karieszredukció érhető el. Rövid fejezetek foglalkoznak a reminerizációs eljárásokkal, a barázdazáró anyagokkal, az immunizációs módszerekkel. A parodontológiai fejezet (szerzője Gera István) foglalkozik a betegség epidemiológiájával, etiológiájával és patomechanizmusával. A 22 oldalas fejezetben effektive csak 3,5 oldal terjedelmű a prevenciós rész. Feltehetően magyarázata ennek, hogy plakk-kal és a plakk alapján kialakuló fogkővel a könyv a kariológiai részének szájhigiéne fejezete nagy részletességgel foglalkozik, említve a parodontológiai vonatkozásokat is. A fogágybetegség mai kóroktanában a dentális plakknak monopol helyzete van és ez elhalványítja a korábban feltételezett etiológiai tényezők jelentőségét. Ezek ugyan túlhaladottak, de a tudomány fejlődésének mégiscsak lépcsőfokai voltak. A műnek a fogászati rendellenességekkel foglalkozó részében a szerző (Dénes József) az etiológia rövid, jól áttekinthető vázolása után az általános (nemcsak fogorvosi) prevencióról, a helyfenntartók alkalmazásáról és a korai fogszabályozó kezelésről ír. Rámutat, hogy a fogazati rendellenességek megelőzése nem választható el a kariesz és parodoncium betegségeinek prevenciójától. Az ajak- és szájpadhasadékos gyermekek korai ortodonciai kezelését ajánlja a gyakran nem kielégítő műtéti eredmények miatt. Orsós Sándor „A prevenció lehetőségei a fogorvosi szolgálatban” c. fejezete jól kiegészíti a könyv megelőző részeit, közölve világviszonylatban a karieszelőfordulás változásait, a komplex preventív program előzményeit és a hazai ilyen irányú igyekezeteket. „Preventív fogászat”-tál a magyar sztomatológiai irodalom igen értékes művel lett gazdagabb. A tetszetős kiállítású könyv fejezetei rövidek, tömörek, világos, jól érthető fogalmazásúak és mentesek a több szerzős kiadványokra oly jellemző ismétlésektől, ellentmondásoktól és nem egységes nomenklatúrától. Dr. Huszár György Schillingburg, H., Jacobi, R„ Bracket, S.: Grundlagen der Zahnpräparation für Zahnersatz aus Metall und Keramik. (A fogelőkészítés alapjai fémből és fémkerámiából készült fogpótlások esetében.) Quintessenz, Berlin, 1988. 376 oldal, 873 ábra, melyből 837 színes. Ara: DM 380. Az amerikai szerzők munkáját a Quintessenz Kiadó 1988-ban jelentette meg német fordításban. A könyv 17 fejezetre oszlik. A bevezetőben méltatják a koronák és a rögzített fogpótlások jelentőségét. Felsorolják az ezek kezdeti készítésében részt vevő fogorvosokat: Fauchard (1746), Beers (1873), Matheson (1883), Bennet (1885), Carmichael (1901), Taggart (1907). Az 1. fejezet a fogak koronákhoz való előkészítésének biomechanikai feltételeit ismerteti. Az előkészítést öt tényező határozza meg: a fogállomány megtartása, a fog retenciós formája, az előkészítés ínyszéli határa,) a korona jó széli zárásának biztosítása és a fogágy épségben tartása. A szerzők két részletes táblázatot közölnek az alsó, felső frontfogak és oldalsó fogak zománc- és dentinméreteiről a koronák különböző nívójában. Tárgyalják azon tényezőket, melyek a készülő korona stabilitására és retenciójára hatással vannak, fgy a fog oldalfalainak hajlásszöge, a csiszolt korona magassága, felszínének kiterjedése és formája mind figyelemre méltóak. Rajzos ábrán szemléltetik az előkészített fog oldalfalai hajlásának és a hídpillérek párhuzamosságának már a szájban elvégezhető ellenőrzését. A készülő korona tartósságát az őrlőfog felszínének kontúrszerű csökkentése mellett a felsőknél a működő palatinális, az alsóknál a vesztibuláris csücsköknek ferdesíkú redukciója biztosítja. A 2. fejezet az előkészítés határainak a fogágyhoz való viszonyával foglalkozik. Hangsúlyozzák, hogy a korona szélét az íny széle fölött kell elhelyezni. (Kivétel: az itt jelenlévő szuvasodás, fognyaki érzékenység, ínyszél alá terjedő fraktúra és esztétikai szempont a felső frontoknál.) A koronaszél akkor zár jól, ha az a preparálás határánál van és a rágónyomásnak ellenáll, ha az jól ellenőrizhető és jól tisztítható. Minél tompábbszögű a fog keményállománya a horizontális preparációs határnál és minél hegyesebb szögű (35—45 fok) a korona széle, annál kisebb lesz 60
