Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
a távolság a szél és fog között. Derékszögű vállat a porcelán jacketkoronáknál, homorú, hornyolt vállat (Hohlkehle) fém és fémkerámia koronáknál készítenek. A 3. fejezetben az előkészítésnél használt eszközökkel és műszerekkel ismertetnek meg. Fontosnak tartják a magas fordulatszámú csiszolásnál a bőséges levegő- és vízhűtést, mert ezek nélkül 120 °C hő keletkezik, aminek pulpaelhalás a következménye. Részletezik a gyémántcsiszolók és keményacél fúrók hatásmódját. Az előkészítéshez elégségesnek tartanak hét darab gyémántcsiszolót, illetve carbidfúrót és finirozót. Az utóbbiak a sima felszínek biztosításához kellenek. A 4. fejezet az őrlőfogak öntött fémkoronához való előkészítésével ismertet meg. Módszerünktől, eljárásunktól eltérő az, hogy a rágófelszíni redukció mértékét iránybarázdákkal határozzák meg. A működő csücsköket ferdére csiszolják, a fog approximális felszínét nem csiszolókoronggal, hanem vékony, kúp alakú gyémánttal formálják. A csiszolókorongot seholsem használják, mert veszélyes, sérülést okozó műszernek tartják. A már kialakított vesztibuláris oldalba egy függőleges vezető barázdát fúrnak. Körkörösen homorú vállat képeznek torpedó alakú gyémánttal. Az előkészítést a csiszolt felszínek carbid finirozókkal történő simításával fejezik be. Az 5., 6., 7., 8. fejezetek a 3/4 koronák különféle formáival ismertetnek meg attól függően, hogy azok a felső frontfogakra,, az alsó, felső kis- és nagyőrlőkre készülnek. Az 5. fejezet elején táblázatot közölnek, melyben összehasonlítják a különböző formájú — két, nagy oldalsó barázdával vagy két oldalsó üreggel bíró — 3/4 koronák és a teljes, borítókoronák retencióját az utóbbiak javára. A 9. fejezet a 7/8 korona készítését írja le, melyet a felső nagyőrlőkre javallnak. Ez olyan részleges korona, amely a nagyőrlőnek a mezio-vesztibuláris 1/8-át hagyja borítás nélkül, mivel ez a felszín esztétikai szempontból fontos. Homorú vállal, U formájú rögzítőhoronnyal készül. Rövid hidak hátsó horgonyaként alkalmazzák. A 10. fejezetben az approximális félkoronát ismerjük meg. Ezt alsó, meziái irányban dőlt nagyőrlőn, mint hídhorgonyt alkalmazzák kisebb foghiányok pótlásánál, mivel a híd behelyezését megkönnyíti. Lényegében ez olyan 4/5 korona, mely az őrlőfog disztoproximális oldalát érintetlenül hagyja. Az őrlőfog többi felszínét körben futó, homorú vállal preparálják, a nyelvi és orcái oldalon egy-egy barázdát képeznek ki, amelynek iránya a foghiány elülső pillérének hosszanti tengelyével párhuzamos. A 11. és 12. fejezet az I., II., III. és V. osztályú fémbetétek (inlay) előkészítését tárgyalja és ismerteti időrendi történetüket 1835-től (John Murphy) 1983-ig (Blaser). Az amerikai orvosok körében az utóbbi években a II. osztályú betétek alkalmazása csökkent, és a fogorvosi egyetemek 25%-a az, ahol a MOD-betétek készítését oktatják. A tartózkodás oka, hogy a II. osztályú betét — amennyiben széles és mély a rágófelszíni része — a fedetlen csücskökre ékszerűen hat és azok törését okozza. III. osztályú fémbetétet csak a szemfogak diszto-proximális felszínén alkalmaznak, mivel itt az kevésbé látszik. V. osztályú betétet alsó szemfogakra, premolárisokra és alsó, felső molárisokra készítenek, két parapulpálisan elhelyezett vékony csapppal a jobb rögzítés céljából. Klasszikus MOD-betétet nem készítenek, mivel az így ellátott fogak orális és vesztibuláris oldali rágáskor könnyen letörnek. A fog rágófelszíne ugyanis a mély és széles összekötő betétrész miatt meggyengül, a fedetlenül maradó oldalak megnövekedett erőkarként hatnak. Ennek kivédésére a teljes rágófelszín redukciója után a MOD-betét onlayszerűen a rágófelszínen kialakított vállal 1—1,5 mm vastagon kiterjesztik a füg csücskeire is. A 13. és 14. fejezet a fémkerámia koronákhoz való előkészítését mutatja be; külön fejezetben a frontfogak és külön az oldalsó fogak preparálását. A fogak elülső, vesztibuláris redukciója attól függően változik, hogy a koronához nemesfém-ötvözetet (ekkor 1,4 mm), vagy nem nemesfémet (ekkor 1,2 mm) használnak. Frontfogaknál vesztibulárisan szögletes, süllyesztett vállat csinálnak, mivel ide olyan koronák kerülnek, melyeknek elülső, felső széle égetett porcelán, fémalap nélkül. Esztétikai szempont: a fémkerámiái koronát keskeny fémszegéllyel csak az oldalsó fogaknál készítik. A koronák orális és rágófelszínét csak ott fedik teljesen porcelánnal, ahol a fém beszédnél, nevetésnél zavaró lenne. A teljes porcelánfedés egyrészt a fogállomány nagyobb feláldozását jelenti, másrészt a kemény porcelán rágófelszín az antagonisták abrázióját okozza. A 15. fejezet a porcelán-jacketkoronához való, már ismert előkészítését mutatja be. Körben futó, 1 mm széles, szögletes, elől süllyesztett vállat készítenek. A fog oldalai az ínyszéli harmadban csak enyhén hajlanak egymás felé. Továbbiakban a porcelánkorona-készítés két újabb módszerével ismertetnek meg röviden. Az egyik az 1982-ben megjelent Cerestore-korona. Ennél hőálló epoxi-gyanta mintára viaszból formálják meg a koronát, melyet beágyazás után kiforráznak és helyére 61
