Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
KÖNYVISMERTETÉS Antall J., Birtalan Gy., Schulteisz E. (szerk): Historia medica hungarica. Tanulmányok és arcképek a magyar medicina múltjából. Budapest, Medicina, 1988. 147 o. A Magyar orvosok II. világtalálkozójára megjelent mű 20 magyar orvos- és gyógyszerész-történész, név szerint Antall J., Balogh J., Bíró 1., Birtalan Gy., Csillag I., Felkai T., Frankl J., Gerencsér F., Huszár Gy., Kapronczay K., Karasszon D„ Lambrecht M., Ringelhann B., Schnell E., Schulteisz E., Somogyi E., Szállási A., Vida M. és Zalai K. munkája. A mű célja — a bevezetése szerint — a legjelentősebb magyar orvosok és a legfontosabb tudományos eredmények kialakulásának bemutatása. A történészek munkája áttekintést, összefoglalást nyújt a magyar medicina történetéről. A könyv az „Egészségügyi kultúránk kialakulása — Medicina és organizáció” c. első részének fejezetei a nagyszombati orvosi kar felállítása előtti időkkel, a kar felállításával, a pesti orvosi iskolával és a Királyi Orvosegyesülettel foglalkoznak. A második rész a magyar orvosi iskola 14 mesterét mutatja be Balázsával, Markusovszkyval és Semmelweis-szel kezdve Schafferral, Korányi Sándorral és Johann-nal végezve. A harmadik részben fejezetek foglalkoznak az egyes orvosi disciplinákkal. Egy-egy szaktudomány, mint pl. a dermatológia, belgyógyászat, ideg- és elmegyógyászat, sebészet, fül-orr-gégegyógyászat, szemészet, fogászat (szerzője a referens), radiológia, kórbonctan, törvényszéki orvostan történetének teljes vagy megnatározott időszakát ismertetik. Egy-egy fejezet foglalkozik az anatómusokkal, az elméleti tárgyak fejlődésével, iárványtörténettel, a kórházügy fejlődésével, a régi Magyarország gyógyszerészetével és a gyógyszerészet fejlődésével. Érdekes a tárgya e „Két haza szolgálatában” c. negyedik fejezetnek. Olyan kiváló magyar orvostudósokkal, mint Gruby Dávid, Duka Tivadar, Kaposi Móric, Bálint Mihály és Szent-Györgyi Albert foglalkozik, akik bár életük nagyobb részét külföldön töltötték, de mindenkor magyarnak vallották magukat. Amíg a készülőben lévő, teljességre törekvő, nagyobb terjedelmű magyar orvostörténelmi monográfia nem jelenik meg, addig a hazai orvosok is sok értékes adatot találhatnak a műben. Az 1988-ban hazalátogatott, külföldön élő magyar és magyarszármazású orvosok e könyvet elfogják vinni új hazájukba, feltehetően érdeklődéssel fogják olvasni és az ottani magyarul tudó kartársaiknak figyelmébe ajánlják. Így a mű biztosan és eredményesen erősíteni fogja azt az orvosi kapcsolatláncot, amelynek kiépítésére, mint kötelességünkre törekszünk. Dr. Huszár György Bánóczy Jolán (szerk): Preventív fogászat. Medicina, Budapest, 1988. 189 old., 68 ábra, 18 táblázat. Ára: 64,— Ft. A preventív fogászat a SOTE Fogorvostudományi Karán a Konzerváló Fogászati tantárgyhoz csatlakozó „részben önálló disciplina”. Anyaga 1983-ban jegyzet formájában került a hallgatókhoz. E jegyzet az alapja a most megjelent könyvnek, amelyet fogorvostanhallgatók tankönyvszerűen, az érdeklődő fogorvosok pedig, mint a tárgykör monográfiáját használhatják. A mű a fogászat három ágának, a kariológiának, a parondontológiának, az ortodonciának és a fogorvosi egészségügyi szervezésnek prevenciós módszereit ismerteti. A kariológiai rész tárgyalja a szuvasodás epidemiológiáját és a kariesz indexeket (Molnár Ferenc), majd a többi fejezetek (Bánóczy Jolán) a preventív fogászat célkitűzéseivel, a kariesz etiológiájával és patogenezisével foglalkoznak, részletesen elemezve a dentális plakk jelentőségét, a mikrobiológiáját és a fogszuvasodást befolyásoló tényezőket (táplálkozás, genetikai és morfológiai adottság, nyál és hormonok). A kariesz primér prevenciójának három fő tényezője a fluoridok alkalmazása, a szájhigiéne és a táplálkozás. A könyv a fluorprevenciót (a fejezel szerzője Végh András) a kariesz megelőzés leghatékonyabb eszközének értékeli, hangsúlyozva, hogy a szuvasodás nem fluor hiánybetegség. A fejezet részletesen ismerteti a fluoridok hatásmechanizmusát, a profilaxis módjait; az ivóvíz- és sófluorozást egyenlő értékűnek tartva. A szuvasodás és fogágybetegség kialakulásában, a 59
