Fogorvosi szemle, 1988 (81. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

II. A SZAKMAI ELLÁTÁSSAL KAPCSOLATOS ORVOSI KUTATÁS

(KLINIKAI KUTATÁS)

1. A beteg ember kezelésekor az orvos szabadon használhat új diagnosztikai és terápiás eljárást, ha megítélése szerint az reményt ad az élet megmentésére, az egészség helyreállítására és a szenvedés enyhítésére.

2. Az új eljárás várható előnyeit, kockázatait, kellemetlen velejáróit szembe kell állítani az adott időben fenálló legjobb diagnosztikai és terápiás módszerek előnyeivel.

3. Bármilyen orvosi kutatásban, minden beteg számára —- beleértve a kontroll csoportban lévőket is, ha vannak ilyenek — biztosítani kell az adott időben alkalmazott legjobb diagnosztikai és terápiás módszereket.

4. A kutatásban való részvétel megtagadása sohasem árthat az orvos-beteg kapcsolatnak.

5. Ha az orvos feltétlenül fontosnak tartja, hogy a tájékoztatáson alapuló beleegyezés megszerzésétől eltekintsen, akkor annak meghatározott okait fel kell tüntetni a kísérleti tervezetben, amelyet a független bizottság majd kézhez kap.

6. Az orvos új orvosi ismeret megszerzése céljából kombinálhatja az orvosi kezelést és az orvosi kutatást, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben az orvosi kutatás diagnosztikai, vagy terápiás értéke ezt indokolja.

III. EMBEREN TÖRTÉNŐ NEM TERÁPIÁS ORVOS BIOLÓGIAI KUTATÁS (NEM KLINIKAI OR VOSBIOLÓGIAI KUTATÁS)

1. A tisztán tudományos célból történő orvosi kutatásban az orvos kötelessége, hogy a kutatásban részt vevő személy egészségének és életének védelmezője legyen.

2. A kísérletben részt vevő alanyok önkéntesek legyenek — egészséges személyek, vagy olyan betegek, akiknek a betegsége nincs kapcsolatban a kísérlet természetével.

3. A kutatónak, vagy kutatócsoportnak abba kell hagynia tevékenységét, ha megítélése szerint a kutatás — ha folytatják — káros hatással lehet a kutatásba bevont egyénre.

4. Az emberen történő kutatásban a tudomány és a társadalom érdeke sohasem előzheti meg a kutatásban részt vevő alany jólétének védelmét.

(Forrás: The World Medical Association Handbook of declarations (1985)).

21