Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
nák lefutásának megfelelően a dentin-zománc határ felé magasítani az alapot. Ha ezt nem tesszük meg, a tömőanyag toxikus alkotórészei a csatornák útján károsíthatják a pulpát [14,17, 27]. Ha a kavitás mélysége csekély és körülbelül 2 mm-es ép dentinréteg van a preparált üreg alapja és a pulpa között, akkor a dentin önmaga képes gondoskodni saját védelméről. Ez esetben ez a vastagságú dentinréteg elgendő védelmet nyújt a legtöbb tömőanyag irritáló alkotórészei illetve az előkészítéskor fellépő hőártalmak ellen. A megállapítás a kortól és tömőanyagtól függően érvényes, fiatal korban és tömőanyagtól függve, a fogbélvédelem ilyen esetben is indokolt lehet. Ha a fennmaradó dentinréteg 2 mm-nél vékonyabb, akkor az alap elkészítése elengedhetetlen [15]. Az alábélelés speciális esetének tekinthető a pulpasapkázás. Az alábélelésre használt anyagok egy része ezen fogorvosi beavatkozáskor is használatos. Abban az esetben, ha a pulpát még több-kevesebb ép dentin fedi, „indirekt” sapkázásról beszélünk. „Direkt” sapkázás során az exponált pulpára helyezzük a védő gyógyszert, a pulpát ezzel fedjük [1]. A továbbiakban az alábélelő anyagokat az 1., cementek, 2., lakkok és 3., bevonóanyagok csoportosításban tárgyaljuk. (Az angolszász irodalomban ezen anyagok nevei a következők: 1., cement bases, 2., varnishes, 3., cavity liners). 1. Az alábélelésre használt cementek a cinkfoszfát, cinkoxid-eugenol (ZOE), a kalciumhidroxid (CaOH2) és a polikarboxilát cement. A felsoroltak mindegyike megfelelő hőszigetelő tulajdonsággal rendelkezik. Ismeretes, hogy az elkészített cementalap vastagsága fontosabb tényező a hőszigetelés szempontjából mint a cement összetétele [30]. A mechanikus traumáknak legjobban ellenálló cement a cinkfoszfátcement. Savtartalma miatt azonban irritálhatja a pulpát, mely irritatív hatás a kavitás mélységének növekedésével nő. A ZOE és a kalciumhidroxid tartalmú cementek a kedvező biológiai hatásuk, valamint annak eredményeként, hogy egyes tömőanyag toxikus hatását neutralizálni tudják, kedveltebbek a cinkfoszfát cementtel szemben. Bizonyított a ZOE cementnek a pulpára kifejtett palliativ hatása, valamint a Ca(OH2) azon képessége, hogy a reparativ dentinképződést serkenti. Fentiek alapján előnyös a pulpasebet, illetve a pulpát fedő vékony dentinréteget Ca(OH)2-ot tartalmazó, erősen lúgos vegyhatású készítményekkel fedni. Ilyen a Calxyl, melynek hazai megfelelője a Neocalc, továbbá a Calxyd, a Dycal, a Reolit és számos más külföldi készítmény [5]. A Dycal-lel kapcsolatban igen érdekes szakmai észrevételeket találhatunk a British Dental Journal-ban. Ezek szerint 1—2 éves kontroll röntgeneken, illetve az eltávolított tömések alatt a Dycal „eltűnt”. Magyarázatot ennek okára még nem találtak, de feltételezik, hogy valamilyen módon az alábélelő anyag a dentincsatornák útján abszorbeálódik [2, 3, 4, 22]. Az a különleges helyzet, amit a Ca(OH)2 a fogorvosi gyakorlatban elfoglal, a következő három sajátosságán alapszik: a) vízben oldva az oldat a leadott OH-ionok következtében 20 °C-on pH 13 lúgosságú lesz. Ebben a miliőben a proteolizis folytán az összes jelenlévő baktérium elpusztul és a már elhaltak is felosztanak; b) a kalcium ion jelenléte elősegíti a pulpaseb területén a kalciumkarbonát kicsapódását, hozzájárulva ezzel a mineralizáció kezdetéhez; c) maró és fertőtlenítő hatása nem vezet mély szöveti károsodáshoz [11,21,28, 32]. Mély kavitásokban többnyire a Ca(OH)2 taralmú cementr e másodlagos alapként vagy ZOE, vagy cinkfoszfát cementet rétegezőnk, hogy a tömőanyag 82
