Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
kondenzálásakor fellépő erőknek jobban ellenálljon. A másodlagos alap kiválasztásakor ügyelni kell arra, hogy milyen fajta tömőanyagot használunk, mert például az eugenol inhibitorként viselkedik a műgyanta tartalmú kompozíciós tömőanyagok polimerizációja során. Sokak szerint bevált a pulpaseb fedésére a ZOE cement is. Különösen alkalmasnak vélik ,,indirekt” sapkázásra. Az irritált pulpában elősegíti a nyugalmi állapot helyreállását. A pulpára tett gyógyszeres kötés fedésére is használatos. Ekkor cementalapként végleg az üregben maradhat, de ez esetben a fedőtömés nem készülhet kompoziciós anyagból. Az alábélelő cementek egy új típusa a polikarboxilát cement. Szilárdsága, keménysége hasonló a foszfátcementekéhez. A pulpára, akárcsak a ZOE tartalmú cement, palliativ hatást gyakorol [15]. A cementalapok hátrányos tulajdonsága, hogy kötés közben zsugorodnak, továbbá a szájüregben lassan feloldódnak, valamint dezintegrálódnak. Ezért fedésük a végleges töméssel döntő fontosságú. Habár adheziv módon nem kötődnek a zománchoz és a dentinhez, mégis mechanikus gátat jelentenek amikroréseken bejutó károsító folyadékok és bakteriális fertőzések ellen [31]. 2. Az alábélelő anyagok egy másik formája a különféle lakkok, melyek különböző anyagok alkoholos vagy éteres oldatai [1]. Oldhatóságuk igen alacsony. Desztillált vízben majdnem oldhatatlanok. Néhány lakknál egyhetes citromsavban történt tárolás után 1,3% oldékonysági fokot találtak. Bár a lakkok enyhítik a postpreparatív érzékenységet, filmvastagságuk miatt azonban, még ha két rétegben is visszük fel a pulpális falra, nem nyújtanak megfelelő védelmet a hőingerekkel szemben. Féligáteresztő hártyát képeznek, mely néhány ion számára szabad beáramlást nyújt, mások számára gátat jelent. Például a dentin és a cinkfoszfát, a szilikát vagy a szilikofoszfát cementek között lévő lakk jelentősen csökkenti a savak diffúzióját a cementből a dentinbe. Ennek megfelelően a lakkok használata főleg azokban a mély üregekben ajánlatos, ahol az üregbe kerülő alábélelő vagy tömőanyag savat tartalmaz. Ha az alap savtermészetú akkor a lakkot kell először felvinni a dentinre, hogy megvédjük a pulpát a cement savtartalmától. Ha az alábélelő anyagnak nyugtató vagy gyulladáscsökkentő hatása van, (pl. Ca(OH)2, vagy ZOE tartalmú cement) akkor az alapot visszük fel először a dentinre, majd a lakkot az alapra. Ebben az esetben az alap segíti a pulpa gyógyulását, a lakk pedig véd a mikrohasadékok keletkezése ellen [7,9,15, 20]. A jelenleg forgalomban lévő különböző gyártmányú lakkok kiválasztásánál döntő szempont lehet viszkozitásuk mértéke is, valamint az a tény, hogy mennyire tűnnek át a tömésen. Az irodalmi adatok szerint jó eredményeket tapasztaltak a Copalite, Caulk Varnish, S. S. White Cavity Liner and Varnish és a Handi-liner nevű lakkokkal. 3. Az alábélelő anyagok harmadik csoportját a bevonóanyagok képezik. Az utóbbi években az alábélelés céljára ajánlott preparátumok nagy száma igazolja, hogy milyen nehéz olyan dentinvédőszert találni, mely mindenben megfelelne a követelményeknek. Megpróbálták a cementek és a lakkok jó tulajdonságait egyesíteni. Ilyen pl. a svéd „Tubulitec” nevű lakkszerű bevonóanyag, mely többek között szuszpendált Ca(OH2-ot) és cinkoxidot tartalmaz [7], valamint a Hidroxiline, Chembar és Pulpdent Liquid nevű bevonóanyag. A bevonóanyagok vékony filmszerű rétegben használhatók csekély mélységű kavitásokban, ahol semlegesíthetik a cinkfoszfát és szilikátcementből felszabaduló szabad savakat. Mély kavitásokban, vastagságuk, keménységük és ellenallókópességük nem megfelelő, ezért gyakran helyeznek föléjük valamely más alábélelő anyagot. Mivel a bevonóanyagok folyékonyak, könnyen fölkenhetők a védelmet igénylő dentinfelületre [8, 19, 35]. A téma általunk fellelt irodalmának tanulmányozása során megállapítható, hogy a mai napig nem sikerült olyan ideális alábélelő anyagot előállítani, mely 83
