Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
frekvencia 1. ábra. Szacharóz és xilitjó gy osztás frekvenciájának átlaga és szórása hétköznap és hétvégén a vizsgált gyermekotthonokban nifikánsan alacsonyabb (p<0,001) a hétköznapinál (III. táblázat). A súlyozott átlag alapján számított frekvencia értéke mutatja, hogy a fogyasztás nagyobb része a főétkezések idejére esett (III. táblázat). A fentieknek megfelelően a szacharóz szubsztituciós ráta hétvégén alacsonyabb volt, mint hétköznap. A négy intézetet külön vizsgálva, a fenti különbség az összes szacharózra nézve szignifikáns volt, míg a csak szilárd szacharózra vonatkoztatva két gyermekotthonban volt a különbség matematikailag is szignifikáns (IV. táblázat). A xilites csoportnál, azaz a közösen számított négy intézetnél az összes szacharózra, ill. a csak szilárd szacharózra vonatkoztatott ráta szignifikánsan (p< 0,001). magasabb volt hétköznap mint hétvégén ( V. táblázat). Megbeszélés Klinikai vizsgálatok során intézetben élő személyek vizsgálata bizonyos előnyt jelent a családokban élők vizsgálatával szemben: könnyebb standard körülményeket kialakítani, vagy legalábbis megközelíteni és hasonló kiindulási alapot teremteni. Vizsgálatunkban a szacharóz tartalmú élelmiszerek fogyasztásának a frekvenciája nem mutatott jelentős különbségeket az otthonok, ill. a csoportok között (1. ábra és II. táblázat). Ebből következően a vizsgálat nem változtatta meg az eredeti, egyforma szacharózfogyasztást. A súlyozott átlag alapján számított összes szacharózfogyasztás is a három csoportban azonos szinten volt, szignifikáns különbségeket nem találtunk. A főétkezések közötti oldott szacharózfogyasztás mutatta a legalacsonyabb értéket ellentétben más szerzők [6] az USA-ban végzett vizsgálati eredményeivel. Ennek okát abban látjuk, hogy a gyermekek az otthonok keretén belül 48
