Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
Fogorvosi Szemle 80. 169—172. 1987. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogpótlásiam Klinika (igazgató: Dr. Fábián Tibor egyetemi tanár), Budapest Súlyos trauma okozta kiterjedt foghiány protetikai rehabilitációja DR. GEGESI KISS JÓZSEF, DR. RUBANYI PÁL ÉS DR. NAGY ISTVÁN Az arc- és állcsontsérülések etiológiáját vizsgálva az e témával foglalkozó szerzők többsége a következő fő okokat jelölte, melyet statisztikailag sorrendnek is tekinthetünk. A közlekedési balesetből és a verekedésből származó állcsontsérülések közt elenyésző a különbség, de messze megelőzik a mezőgazdasági, ipari, sportbalesetből és az ún. egyéb kategóriából származókat. Egyértelműen emelkedő tendenciát mutat a sérülések száma, melyet a motorizált közlekedés és az ipar fejlődése, valamint a felgyorsult élettempó a fokozott stresszhatások okoznak [1, 3, 4, 6, 10]. A mandibula-törések jóval több esetben fordulnak elő, mint a maxilla-, vagy kombinált sérülések, de az arány egyre csökken, bizonyos kiegyenlítődés figyelhető meg. Berényi [3] 1958-ban 5:1 arányban közölte a mandibula-maxillatörés előfordulását, de Ackermann és mtsai [1] 1971-ben ezt az arányt már 2,2:1 találták. A maxilla és a mandibula törése, a trauma súlyosságától függően, fog vagy fogak elvesztésével járhat és kedvezőtlen maradékfog eloszlást hozhat létre. Megváltozott helyzetet teremthet az érintett fogívben és az állcsontok horizontális és vertikális viszonyában, ha a törvégek nem az eredeti helyzetükben forrnak össze. A rágószerv funkcionális egységet képez, melynek minden része önállóan is, de reflexmechanizmusok útján egymásra kölcsönösen hatva is működik. Bármelyik alkotóban zavar támad — melyet esetünkben a trauma következtében fellépő kedvezőtlen maradékfog eloszlás, és az állcsontok egymáshoz viszonyított megváltozott helyzete jelentett — megbomlik a funkciós egység és az addig pontosan működő „szerkezetben” jelentős funkciócsökkenés jön létre. A protetikai kezelés célja ezen megváltozott viszonyok mellett a funkcionális egység helyreállítása. Esetismertetés 35 éves férfi síelés közben fának ütközött, mandibula- és maxillatörést szenvedett. A rtg.-felvételen a jobboldalon a corpus mandibulae, a jobb tuber alveolare maxillae és a processus alveolaris maxillae-nak az ellenoldali premolaris régióig terjedő fraktúrája látható (1. ábra). A csekély számú maradékfog lehetetlenné tette a törések konzervatív kezelését a dentális sínezést és a mandibule-maxiilláris rögzítést. Az alsó állcsonton a törvégek fixálása a Luhr [6, 7] által ajánlott és hazánkban is számos szerző részéről bevezetett [2, 5, 9, 11, 12] kompressziós lemezes osteosynthesissel történt (2. ama). A lemezes műtéthez, a szerzők többsége által javasait dentális sínezést, a kiterjedt foghiány miatt nem lehetett megvalósítani. Ezért a páciens centrális relációja a baleset előtti helyzethez képest megváltozott. Az állcsúcs az arc szimmetriatengelyéhez képest jobbra tolódott, a maxilla jobboldali processus alveolarisa az okkluziós síkhoz képest lejjebb és a középvonalhoz közelebb került. A 13 területén az interalveolaris távolság jelentősen csökkent és a középvonalhoz közelebb a kismetsző helyére került. A beteg fogazati státusza a szájsebészeti rehabilitáció után a következő volt: 13, 17, 33, 34, 35, 37 (3. ábra). A 33-t vertikális fraktúrája miatt extrahálni kellett. Érkezett: 1986. július 9. Elfogadva: 1986. október 23. 169
