Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
Fogorvosi Szemle 80. 139—144. 1981. Központi Stomatológiai Intézet (főigazgató-főorvos: Dr. Orsós Sándor, (egyetemi tanár) Budapest, Heves Megyei Tanács Kórház-Rendelőintézet Szájsebészeti Osztály, Fogászati Szakrendelés >és Tüdőgondozóintézet (főigazgató-főorvos: Dr. Gyetvai Gyula). A temporomandibuláris diszfunkció epidemiológiai vizsgálatának újabb vonatkozásai magyarországi populációban DR. EMBER ERIKA, DR. VÁGÓ PÉTER, DR. В A GI ISTVÁN, DR. ECSÉDI DÉNES ÉS DR. PUSZTAI JÄNOS Az állkapocsízületi diszfunkció, mint klinikai jelenség létezése, már több mint negyven éve ismeretes Shore [5] szerint, de előfordulási gyakorisága a mindennapi fogorvosi gyakorlatban még nem kielégítően ismert. Ember a temporomandibuláris diszfunkcióval kapcsolatos eddigi vizsgálatai nagyrészt klinikai anyagon alapultak [4, 5, 6, 7, 8, 9]. Korábbi közleményben [10], azonban már beszámolt epidemiológiai felméréseiről, amelyet nem kiválasztott, azaz nem diszfunkció gyanújával beküldött személyeken, túlnyomórészt budapesti lakosokon végzett. Jelen közleményünkben Heves megyében nagyobb részt tüdőszűrésen, részint fogászati rendelésen megjelent válogatás nélküli személyeken végzett epidemiológiai vizsgálatainkról számolunk be. A tünetek kiértékelésére ismételten a standardizált Helkimo-íéle indexrendszert alkalmaztuk [11, 12, 13, 14]. Közleményünk célja az állkapocsízületi diszfunkció előfordulási gyakoriságának nagyobb számú populáción történő felmérése, az etiológiailag jelentős tényezők feltárása, eredményeink ismertetése és kritikai értékelése. Vizsgálati anyag és módszer Epidemiológiai vizsgálatainkat 1029 15—65 éves korú személyen végeztük Heves megyében, azaz 461 férfi és 568 nő volt a tanulmányozott csoportban. Az előző epidemiológiai vizsgálathoz hasonlóan azonos vizsgáló eljárást, a Helkimo-féle indexrendszert alkalmaztuk. Ez a vizsgálati módszer előző közleményekben [10, 16] már részletesen ismertetésre került, s bevált eljárás a nemzetközi szakirodalomban is. Előnye, hogy egyszerű módszer, amely részben a paciens által észlelt szubjektív panaszokon (anamnesztikus index: Ai) alapul, részben objektív klinikai tüneteken (klinikai diszfunkciós index: Di). Ez utóbbi során az orvos vizsgálja — az állkapocsmozgathatóságot (A), — az állkapocsízületek működését (B), — a rágóizmok tapintásakor fellépő fájdalmát (C), — az állkapocsízületek fájdalmát tapintáskor (D), — az állkapocsmozgáskor jelentkező fájdalmat (E). Számszerű eredmények kiértékelésére is lehetőség nyílik, így a magyarországi populációról átfogóbb képet kaphatunk. Az indexek megállapításánál ugyanis 3 fokozatot jelöl meg, a fokozatokat jelző pontokat összegzi, és ennek alapján osztja be az eseteket súlyosságuk szerint. Felmérésünk során az anamnesztikus és klinikai vizsgálatot a két első szerző végezte az adatszórás elkerülése végett. Minden egyénről egységes adatgyűjtőlapon leírás készült. Érkezett: 1986. október 16. Elfogadva: 1987. február 9. 139
