Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
Eredmények Epidemiológiai felmérésünkben magyarországi populáción vizsgáltuk a szubjektív panaszok és objektív diszfunkciós tünetek gyakoriságát, továbbá a korcsoport és nem szerinti megoszlás jellemzőit. Etiológiai vonatkozásban pedig választ kerestünk az esetleges összefüggésre a diszfunkció foka és a foghiány között, tanulmányoztuk továbbá az okkluziós zavar és a parafunkció gyakoriságát. A számítógépes vizsgálat R—22 számítógépen, — a BMDP programcsomag felhasználásával, a gyakorisági táblázat chi-négyzet próbával történt. Magyarországi populáción végzett megfigyeléseink arra az új felismeréshez vezettek, hogy bizonyos eltérés mutatkozik a diszfunkciós betegek, azaz a klinikai anyag és a válogatás nélküli, vagyis nem diszfunkció gyanújával beküldött átlagos beteganyag között. Az eddigi feltételezésünknél több személy van Magyarországon, akiknél szubjektív diszfunkciós panasz mutatkozik [17]. A vizsgált populáció 70,%-ban volt anamnesztikusan panaszmentes. Enyhe szubjektív tünetet észleltünk a férfiak 23%-nál, a nők 30,1%-nál, súlyos anamnesztikus tünet volt a férfiak 2,2%-nál, a nők 3,2%-nál (1. ábra). A klinikai funkciós vizsgálat során 59,4%-ban észleltük az állkapocsízületi diszfunkció tüneteit. Enyhe klinikai tünetet a férfiak 38,6%-ban, a nők 43,1%-ban találtunk, közepes súlyossági tünet a férfiak 8,6%-ban, a nők 18,6%-ban, súlyos tünet a férfiak 4,4%-ban és a nők 3,9%-ban volt (2. ábra). Válogatás nélküli magyarországi populáción klinikailag gyakran fordul elő az állkapocsízületi diszfunkció. Figyelemre méltó, hogy jelen vizsgálatunk az előző epidemiológiai felméréshez hasonlóan nem mutat olyan kiugró gyakoriságot nőkön [11, 14, 16], a diszfunkció tekintetében mint klinikai anyagon Ember, Szabados [8, 2], de a nők gyakrabban keresnek fel orvost arc-, fejfájással, állkapocsízületi panaszokkal. Az állkapocsízületi diszfunkció minden korcsoportban előfordul (3. ábra), bár lényeges eltérés nem volt korcsoport szerinti megoszlásban, 20—40 év között gyakoribbnak mutatkozott a temporomandibuláris diszfunkció tünete. Epidemiológiai vizsgálatunkban magyarországi populációban a kórkép gyakorisága megoszlása mellett célkitűzésünk volt az etiológiailag jelentős tésulyossagi fokozatok 1. ábra. Az anamnesztikus diszfunkciós index \súlyosság szerinti megoszlása 140
