Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
böző csoportba sorolt személyek átlagos életkorát is. Mivel a két csoport életkora között kevesebb volt a különbség, mint egy év, az nem befolyásolja a tapadásveszteséget. A tömések korát figyelembevéve — bár csak 5%-os szinten —, de szignifikáns különbséget találtunk az 5 éven belül, illetve az 5 évnél régebben készült tömések tapadásveszteségei között. Ez egyben jelzi, hogy az előzőekben említett tényezőkön kívül ezzel is számolni kell. Ellentétben Than és mtsai [34] eredményeivel, a hiba típusa a mi esetünkben kétszer is szignifikánsan befolyásolta a tapadásveszteség mértékét (VIII. táblázat). Túlérő rész nagysága befolyásolta ugyan a tapadásveszteséget, a különbség azonban nem volt szignifikáns (IX. táblázat), egybehangzóan Than és mtsai [34] vizsgálatával. Meglepő, hogy a tömések zöme a CZH felett végződött, ami azt is jelenti, hogy a fogorvosok — helyesen — nem veszik figyelembe Black apikális irányú kiterjesztésének prevenciós elvét, azaz nem terjesztik a tömést az ínybarázda aljáig. A horizontális és vertikális túlérés, a negatív lépcső és a rés vizsgálati anyagukban kis számban szerepel, így a VIII. táblázatban szereplő sorrend esetleges a tapadásveszteség szempontjából. Mindenesetre felhívjuk a figyelmet, hogy nemcsak a horizontális túlérés fordul elő hibaként — bár ez a leggyakoribb — és nemcsak a túlérés csökkenti a fog rögzítettségét, de a többi hiba is fokozza a tapadásveszteséget. Az a tény, hogy meziálisan 10%-kal gyakoribb a horizontális túlérési hiba, mint disztálisan, logikusan azt sugallja, hogy az előbbi felszínen a tapadásveszteség is nagyobb kellett volna legyen. Eredményeink szerint — bár szignifikáns különbség nélkül — mégis disztálisan nagyobb a tapadásveszteség. Az előbbi feltételezés akkor lenne igaz, ha a tapadásveszteséget ez az egy tényező befolyásolná. Mivel a tapadásveszteségre több faktor van hatással, úgy mint: 1. a tömés kora; 2. a donor személyek életkora; 3. a tömésszél helyzete; 4. a hiba típusa s talán 5. a túlérő rész nagysága. Ezek közül csak két tényező magyarázhatja a furcsa különbséget. Az egyik a tömések kora, vagyis lehet, hogy a disztális tömések közül több volt a régebbi mint a meziálisok között. A másik a donor személyek életkora. Azon személyek életkorának átlaga, akiktől a disztálisan tömött fogakat nyertük 31,2 év volt, szemben a meziálisan tömött fogakkal, ahol ez az átlag 29,0 év volt. Mivel évente az átlagos tapadásveszteség 0,13 mm [9], így 0,26 mm-rel növelve a meziális felszínen kapott értéket már a különbség minimálissá válik. A tapadásveszteség mindig a fogágy megtartottságának csökkenését jelenti, s mai tudásunk szerint úgy tűnik, hogy a jövőben is nehezebb lesz új tapadást elérni, mint jó tömést készíteni, ezért a tömés készítésére kell nagyobb figyelmet fordítanunk. Irodalom: 1. Alexander, A. G.: Periodontal aspects of conservative dentistry. Brit. Dent. J. 123, 542, 1967. — 2. Alexander, A. G.: Periodontal aspects of conservative dentistry. Brit. Dent. J. 125, 111, 1968. — 3. App, G. R.: Effect of silicate, amalgam and cast gold on the gingiva. J. prosth. Dent. 11, 522, 1961. — 4. Arneberg, P„ Silness, J. and Nördbö, H.: Marginal fit and cervical extent of class II. amalgam restorations related to periodontal condition. J. Periodont. Res. 15, 669, 1980. — 5. Björn, A. b., Björn, H. and Grkovic, B.: Marginal fit of restorations and its relation to periodontal bone level. I. Metal fillings. Ódont. Rev. 20, 311, 1969. — 6. Dalitsch, W. W.: Removal of teeth by exfoliation with elastic ligatures. Dent. Dig. 45, 310, 1939. — 7. Fitchner, von J.: Über den Einfluss von überstehenden Füllungen auf den alveolären Knochen im parodontal geschädigten Gebiss. Deutsch. Zahnärztbl. 18, 759, 1964. — 8. Gilmore, N. and Sheiham, A.: Overhanging dental restorations and periodontal disease. J. Periodont. 42, 8, 1971. — 9. Gorzó. és Blüthner V.: Tapadásveszteség vizsgálata fogágybetegség és fogszuvasodás miatt eltávolított fogakon. 135