Fogorvosi szemle, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
Eltérések a klinikai és a röntgenvizsgálat között IV. táblázat Klinikai Röntgenvizsgálat vizsgálat 1 Túltömött Alultömött Rés Nincs eltérés Összesen Túltömött _ 0 1 16 17 Alultömött 0 _ 2 3 5 Rés 9 0 _ 11 20 Nincs eltérés 6 0 1 _ 7 összesen 15 0 4 30 49 Polírozás jeleit egyetlen approximális felszínen sem észleltük, sőt számos esetben az volt a benyomásunk, hogy a tömést matrica nélkül készítették (4. ábra). A III. táblázat adatai szerint az esetek 25,0%-ában nem észleltünk eltérést a röntgenképeken. A megmaradó 75% döntő többségét a túlérő tömések adták. Mindössze 10% esett az egyéb eltérésekre. A klinikai és a röntgenvizsgálat közötti összehasonlítás eredményét a IV. táblázaton mutatjuk be. A vizsgált tömések mintegy 25,0%-ában mutatkozott eltérés a két vizsgáló módszer eredményei között. A röntgenképek a vizsgált tömések l'5%-ában mutattak téves negatív eredményt. A klimkailag résnek (10%) és túlerőnek (8,5%) talált eseteikben mutatkozott leggyakrabban eltérés a röntgenképeken. Az összes tömés 3,5%-át kitevő esetben a klinikailag negatív tömés radiológiailag pozitívnek bizonyult. Megbeszélés Klinikai vizsgálattal csak mintegy minden hetedik gingivális tömésszél bizonyult megfelelőnek. Ez a szám Arneberg és mtsai [1] anyagában több, mint minden második, Than és mtsai [17] esetében pedig minden harmadik volt. Utóbbiak és az általunk talált túlérő tömések száma gyakorlatilag azonos, míg Gorzó és mtsai [5] 100%-ban észleltek túlérő gingivális tömésszéleket. Ezen jelentős eltérések létrejöttében minden bizonnyal szerepet játszott az alkalmazott szondák különbözősége is. Than és mtsai [17] eredményeivel megegyezően a túlérő tömések a premolárisokon (77%) gyakoribbak, mint a molárisokon (54%). Az orális és vesztibuláris tömésszélek közül csak minden második mutatott eltérést. A javulás a túlérő tömések számának jelentős csökkenéséből adódott. Ez a megfigyelés jó megegyezést mutat Arneberg és mtsai-nak [1] a gingivális tömésszélt illetően nyert adataival, nevezetesen a szupragingiválisan és az ínyszél magasságában végződő tömések között sokkal kevesebb volt a túlérő. Hammer és Hotz [7] úgy találták, hogy a hibás tömésszélek száma az idő függvényében növekszik és a 4 éves tömések 60,7%-a mutat eltérést. E vonatkozásban nem tudunk összehasonlítást tenni, tekintve, hogy a tömések készítésének és a fogak eltávolításának időpontját nem ismerjük. A röntgenvizsgálat alapján az irodalomban a túlérő tömések gyakorisága 23,5 és 75% között váltakozik [1, 2, 4, 5, 6], és inkább az utóbbi értékhez 87
