Fogorvosi szemle, 1984 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
egy évig szakfordítóként Budapesten élt, majd 1943 tavaszától kezdve 1945 elejéig munkaszolgálatos volt. 1945 márciusában lépett ismét munkába Debrecenben a Stomatologiai Klinikán, amelynek vezetésével 1946-ban történt habilitációja nyomán a Kar megbízta. Egyetemi tanári kinevezést 1953-ban kapott, miután a tudományos fokozatok bevezetésekor addigi munkássága elismeréseként megkapta az orvostudományok kandidátusa fokozatot. Doktori disszertációját 1957-ben védte meg. 1980-ig, nyugdíjba vonulásáig vezette a Debreceni Orvostudományi Egyetem Stomatologiai Klinikáját igazgató egyetemi tanárként. Tudományos pályafutása alatt eleinte physio-pharmakologiai kérdésekkel foglalkozott. A wieni Zahnärztliches Institut fogszabályozó osztályának vezetője, A. Oppenheim professzor irányította érdeklődéseit a fogazat fejlődésének kérdéskomplexusára és ennek orvosi befolyásolhatóságára. Később Straub János sál való együttműködése folytán, az USA-n kívül élők közül egyike volt az elsőknek, akik aktív formában tudtak bekapcsolódni a F-ion caries-protektív hatásának vizsgálatába. Ez a munka vezette érdeklődésének élete végéig megmaradó központi kérdéséhez: a fogszuvasodás epidemiológiájának részletesebb felderítéséhez. Több külföldi poligráfiában volt társszerző; amelyekben összefoglalóan számolt be erről, az általa előszeretettel kutatott problémakomplexusról. Magyar nyelven két tankönyve jelent meg. Az egyik társszerzőkkel, Záray Ervinnel, majd a későbbi kiadásokban Bánóczy Jolánnal írt könyve 6 kiadást, a másik általános orvoskari hallgatók részére írt tankönyve 2 kiadást ért meg. Közleményeinek a száma több mint 300. Adler professzor rendkívüli munkabírásával, kitartó szorgalmával, egyedülálló szakirodalmi tájékozottságával, kiváló nyelvtudásával vált a magyar fogorvos társadalom kiemelkedő személyiségévé és ezt a közvélemény azzal ismerte el, hogy a Magyar Fogorvosok Egyesülete elnökévé választotta. Választott tagja volt a hallei Leopoldina Akadémiának, az Európai Karieszkutató Társulat elnökségének. Tiszteletbeli tagja volt az Osztrák és Német Fogorvostársaságoknak és delegált tanácsadóként működött az EVSZ fogászati tanácsadó bizottságában. Ezenkívül számos, igen rangos, nagymúltú fogorvosi szaklap szerkesztő bizottsági tagja, sőt állandó referense volt. 1976—80-ig volt a Fogorvosi Szemle főszerkesztője. Szerkesztői elképzeléseit legtömörebben az 1978. évi 1. számban (a szerkesztő oldala) fogalmazta meg: „A szakfolyóirat elsősorban olvasóiért van; legfontosabb feladata tehát az olvasó igényének kielégítése. Hogy e feladatának tudományos szinten tehessen eleget, szerzői gárdájának is kell lennie”. .. .,,A szerző elsősorban eredeti írásának mielőbbi közlését várja, az olvasó viszont általában azokat a közleményeket helyezi előnybe, melyek tartalmát szakmai tevékenységében közvetlenül tudja hasznosítani. A szerkesztés feladata, hogy ezt a valóban meglevő, de mégis inkább felszínes ellentétet kiegyenlítse.” ,,Valedictio”-jában munkásságát így értékeli: „Hogy ezen elképzeléseimből mi, s hogyan valósult meg, s ez a lap javára szolgált-e, annak megítélésére elsősorban olvasóink tábora hivatott. Én úgy érzem, hogy távolról sem minden, s az sem mindig úgy, ahogy kívántam.” Ez nagyon szerény értékelése szerkesztői munkásságának. E sorok írója, mint ezirányú munkájának folytatója úgy ítéli meg, hogy Adler Péter négyéves főszerkesztői munkája a Fogorvosi Szemle és a magyar fogászati szakirodalom javára nagyon sokat tett, amiért az utókor hálával tartozik. Dr. Fábián Tibor 34
