Fogorvosi szemle, 1984 (77. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Fogorvosi Szemle 77. 26—29. 1984. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinika (igazgató: Dr. Szabó György egyetemi tanár), Budapest Mandibula test sagittalis osteotomiája prognathiával társult microgenia sebészi helyreállítására DR. BŐGI IMRE és DR. FODOR ATTILA A prognathia az orthodontiai anomáliák egyik leggyakrabban előforduló típusa, amelyhez az esetek 17,5 százalékában distálharapás társul [8]. Gyer­mekkorban, modern orthodontiai kezelési eljárásokkal a rendellenesség — kevés kivételtől eltekintve — biztonsággal gyógyítható. Vannak azonban olyan súlyos változatok, amelyek a megfelelő időben végzett konzervatív kezeléssel alig vagy csupán részben befolyásolhatók, ugyanakkor előfordul az is, hogy a gyermekkori kezelés elmarad. Ilyenkor, az életkor előrehaladtával az anomália súlyosbodik; mind a prognathia, mind a mandibula distális pozíciója vagy növekedésbeni visszamaradása egyre kifejezettebbé válik. E folyamatot a fogak időközbeni elvesztése még tovább súlyosbítja. A maxilla és a mandibula egyidejű, ellentétes irányú alaki eltérése az arc harmóniáját igen kedvezőtlenül befolyásolja, a rágófunkció is jelentősen károsodik. A kezeléssel a prognathiát és a mandibula distális helyzetét, illetve csökkent sagittalis méreteit is korrigálni kell ahhoz, hogy kialakuljon az okklúziós egyensúly és helyreálljon az arc harmóniája. A felnőttkori prognathia korrek­ciójára jól kiforrott és ma már rutinszerűen alkalmazott műtéti módszerek állnak rendelkezésünkre Köle [11], Wunderer [15], Herényi [2]. A retractiós helyzetű, vagy a fejlődésben elmaradt mandibula (microgenia) sebészi korrek­ciója a mandibula ágon vagy a mandibula testen végzett műtéti beavatkozás­sal lehetséges. Leggyakrabban alkalmazott eljárások: az Obwegeser—Dal Pont-műtét [6, 13], a ramus ,,C” osteotomiája [5], a corpus lépcsőzetes osteotomiája és az állcsúcsplasztika [9]. Abban az esetben amikor az alsó fogsorból a praemolarisok és molarisok hiányoznak, vagy az állkapocs teljesen fogatlan, a mandibula test sagittális hasítását célszerű elvégezni. A műtétet 1966-ban Sada [14] írta le, aki fogatlan állcsonton végzett proge­nia korrekciót e módszerrel. Prognathia és distálharapás korrekciójára Веке és Yahner [1] 1969-ben, majd Mehnert [12], valamint Delaire [7] és Kempf [10] bizonyos módosítással nyitott harapás műtéti kezelésében alkalmazták. Bloomquist [3] a fogatlan állkapocs törései után bekövetkezett deformitások megszűntetését az állkapocs­test rekonstrukcióját végezte sikeresen e műtéti technikával. Hazánkban e műtéti módszer még nem került ismertetésre, ezért a következőkben eg}7 sikeresen operált esetünket kívánjuk bemutatni. Esetismertetés 24 éves nőbeteget 1982-ben utalták klinikánkra fogászati rendellenességének és állesontdeformitásának kezelése céljából. A beteg fogazató státusa: a felső fogívben mindkét oldalon a szemfogaktól kezdődően a hiányzó praemolarisokat és rnolarisokat pótoló hidakat, többszörösen tömött szekunder carieses, közepesen mozgatható, erősen protractiós helyzetű frontfogakat találtunk. Az alsó fogívben a frontfogak kivételével valamennyi fog hiányzott (1. ábra). Az arc alsó harmadán a prognathiára és a mély­­harapásra jellemző, diszharmóniát okozó, elváltozások láthatók (2. ábra). Érkezett: 1983. május 12. Elfogadva: 1983. október 3. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom