Fogorvosi szemle, 1984 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
A klinikai, a teleröntgenvizsgálatok és a fogazati minta analízise alapján megállapítottuk, hogy a prognathiához a mandibula jelentős mértékű distális pozíciója társult. A kórképet súlyosbítja, hogy a támasztófogak hiánya miatt nagyfokú mélyharapás is kialakult. Kezelési tervünk a következő volt: először megszűntetjük a prognathiát és a felső fogsort protetikai úton helyreállítjuk; majd második lépésben (ismételt értékelés után) a mandibulát a testen végzett osteotomiával meghosszabbítjuk és ezzel egyidőben a harapási magasságot a kívánt mértékben megemeljük. A prognathia korrekciót az általunk 1979-ben ismertetett módszerrel végeztük [4]. Három hónappal az első műtét után teljes körhíd készült. Ezután következett a mandibula test sagittalis hasítása. Teleröntgenmérések és fogazati gipszminták alapján meghatároztuk az előrehelyezés mértékét, megterveztük a műtét után várható arcprofilt (3. ábra). A műtéti modellre elkészítettük a harapásemelő akrilát blokkba épített öntött sínt (4. ábra). 3. ábra. A mandibula sebészeti korrekciója után várható helyzet terve 4. ábra. A műtéti modellre készített harapásemelő akrilát blokk és tovafutó öntött sin 27 1. ábra. A beteg fogazatának állapota, okklúziója kezelés előtt 2. ábra. A beteg arcának profilképe kezelés előtt
