Fogorvosi szemle, 1984 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
A dentális plakk szerepe Az utóbbi évek kutatásai alapján kellőképpen tisztázódott a Streptococcus mutans szoros összefüggése a fogszuvasodással. Ezt állatkísérletek is alátámasztották, melyek arra utalnak, hogy ez a mikroorganizmus-fajta vagy ezen mikroroganizmusok csoportja a caries szempontjából potenciálisan patogen. Ezzel bizonyos fokig háttérbe szorult a lactobacillusok szerepe, melyeknek régebben nagyobb szerepet tulajdonítottak. Az újabb kutatások tükrében felmerült a kérdés, hogy vajon ha a Streptococcus mutánst teljesen elimináljuk az emberi szájüregből, megszűnik-e a caries? Azokban az esetekben, amikor a Streptococcus mutans hiánya esetén cariest észleltek, lactobacillusok mindig jelen voltak. A táplálkozás megfelelő megváltozatása esetén a Streptococcus mutans szám jelentősen csökken. Más hatásos cariespreventív módszerek azonban, mint pl. a fluorid ingestio (víz-fluorozás, só-fluorozás) arra utalnak, hogy a nagy dózisú fluoridbevitel nem okoz jelentős változást a szájflórában, ilyenkor a Streptococcus mutánsok jelenléte esetén is csökkenhet a cariesaktivitás, elsősorban a fluoridok zománcremineralizációt elősegítő hatása folytán (Bowen és mt.sai 1983). A fluoridok ugyan hatással vannak a dentális plakk bakteriális populációjának anyagcseréjére, viszont a lactobacillusok relatíve rezisztensek fluoridokkal szemben. Összefoglalva a Streptococcus mutáns-kérdés mai állását, megállapítható: 1. A Streptococcus mutans patogénpotenciálját környezeti tényezők befolyásolják, még ugyanazon száj azonos fogfelszínén is. 2. A lactobacillusok a léziók kialakulásában szerepelnek, ez különösen figyelemre méltó fluoridok jelenlétében. 3. A Streptococcus mutans-szám csökkenése emberben csökkenti a carieselőfordulást, viszont magas szénhidrátbevitel esetén a lactobacillusok jelenléte problémát okozhat. Az utóbbiak jövőbeli szerepe még nem ítélhető meg pontosan, de lehetséges, hogy növekedni fog (Bowen és mtsai 1983). A dentális plak к kialakulására vonatkozó információk mennyisége tetemesen nőtt az elmúlt két évtizedben. Ennek oka elsősorban a bakteriális adhézióval kapcsolatos szempontok alapos vizsgálata. (Van Houte 1983). Az újabb megismerések a dentális plakk kifejlődésére, a plakkakkumuláció, a bakteriális tapadás természetére és a plakkflóra változásaira vonatkoznak. A plakk kialakulásakor baktériumok tapadnak meg a szerzett pelliculén, az adhézió igen specifikus. Különböző baktériumok különböző adhezineket termelnek, amelyek a pellicula felszínének különböző receptoraival reagálnak. A baktériumok sejtfelszínének összetétele, illetve azoknak a változásai szelektív megtapadást eredményeznek. A nyál magas molekulasúlyú mucinózus glikoproteinjei és immunglobulinjai is jelen vannak a baktériumok felszínén, és szerepelhetnek a bakteriális aggregációban. A plakkbaktériumok által szintetizált extracellularis polimérek mint glukánok (dextran, mutan) és fruktánok (levan, inulin) is szerepelnek az adhézióban. A régi hipotézis, mely a baktériumok tapadásában és a plakk akkumulációban a mucinnak tulajdonított szerepet ma már elvesztette jelentőségét. Szerepelhetnek a bakteriális tapadásban egyszerű elektrosztatikus erők és a baktériumok által termelt fimbriákon keresztül történt kapcsolódások is. A dentális plakk fizikai, fizikokémiai tulajdonságait és összetételét sokan tanulmányozták. A diffúzió szerepét egyesek fontosnak tartják a caries kezdete és progrediálása szempontjából, ilv módon elősegítik a caries keletkezését a könnyen diffundáló cukrok, vagy ha a savak eltávolítása a diffúziós viszonyok miatt gátolt (Dibdin 1983). A dentális plakk kis ionok és molekulák számára jól átjárható. A vizsgálatok szerint a nátriumfluorid a dentális plakkon keresztül könnyen diffundál. A plakkban létrejövő pH-t és így a keletkező, demineralizációt okozó savak mennyiségét és minőségét a bevitt szénhidrát formája, minősége és a környezeti körülmények egyaránt befolyásolják. A sav képződésért, illetve a pH esésért ma is a tejsavat teszik felelőssé, régi plakkokban ezen kívül hangyasav is képződik. A nyél hígító és lemosó hatása, valamint a pufferkapacitás ezeket a folyamatokat ellentétesen is befolyásolhatja. A keletkező savak által létrejövő О
