Fogorvosi szemle, 1984 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
Marihaler (1983) a svájci Zürich kantonban 16 évi profilaktikus munka eredményeit értékelve, megállapította, hogy a DFS-értékek a tizennégy éves gyerekekben 23,7-ről 6,9-re csökkentek. E jó eredmények 55 %-ban a fluorprevenciónak (fluorozott háztartási só fogyasztása, rendszeres fluortabletta-adagolás és fogmosás fluorozott fogpasztával az iskolákban), 45 %-ban a szénhidrátfogyasztási (mennyiségi, de főleg gyakorisági csökkenés) és a szájhigiénés szokások megváltozásának köszönhetőek. A kutatók véleménye szerint ma még nem lehet pontosan lemérni, hogy a cariesviszonyok jelenlegi kedvező változása majd milyen módon fogja befolyásolni a jövőben a szervezet reakcióit, valamint a plakkmikroflóra változásait. A caries epidemiológiai változásai a fogorvos jövőbeli tevékenységét is jelentősen befolyásolhatják. Azokban az országokban, ahol a cariesintenzitás csökken, feltehetőleg kevesebb lesz a caries okozta fogeltávolítás és a protetikai beavatkozás. A parodontopathiák előfordulási aránya viszont várhatóan emelkedni fog (Bohannan 1982), így a fogágybetegségek megelőzése válhat a legfontosabb feladattá. Carlos (1983) epidemiológiai vizsgálatai szerint a parodontopathiák elterjedésével a gyökércaries gyakoribbá válik, és így ennek problémája jobban előtérbe kerül. A fogorvosoknak várhatóan mind több idejük lesz a kezdeti carieses léziók kezelésére, és jelentősebbé válnak majd a zománccariesek remineralizációjával kapcsolatos kutatások és terápiás beavatkozások is (Bowen 1983). Cariológiai szempontból a jövőben egyre jelentősebb problémát fognak jelenteni a fejlődő országok (Sheiham 1983 és Gillespie 1983), ahol az epidemiológiai vizsgálatok szerint az emelkedő cariesfrekvencia és-intenzitás sürgős preventív intézkedéseket igényelnek. Az ezzel foglalkozó szakemberek, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) véleménye szerint ezekben az országokban elsősorban kollektív preventív módszerekkel (ivóvíz és sófluorozás) előzhetők meg az iparilag fejlett országok korábbi táplálkozási és egyéb szokásainak átvételéből származó, és a fogazatot károsító hatások. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a caries epidemiológiájának megváltozott tendenciája a jövőben is szükségessé teszi cariesepidemiológiai vizsgálatok végzését, a lakosság fogászati ellátási igényeinek és szükségleteinek ismételt felmérését, a cariologiai kutatások irányának megváltoztatását, és azokban az országokban, ahol kollektív caries-megelőzőmódszerrel idáig nem rendelkeznek, ezek mielőbbi sürgős bevezetését. A nyál szerepe a caries etiológiájában A .szervezeti tényezők a caries létrejöttében a mai felfogás szerint viszonylag alárendelt szerepet játszanak. Jackson (1982) elmélete a caries kialakulását bizonyos, genetikailag determinált, felszíni prediszpczícióban keresi, a legtöbb kutató azonban a nyál szerepét tartja elsődlegesnek. A nyál és a caries közötti kétségtelen összefüggések azonban a kutatók ellentmondó véleménye miatt csupán bizonyos részkérdésekben nyertek egyértelmű bizonyítást. Ennek oka a nyálparaméterek nagy változékonyságában rejlik. Sreebny (1983) összefoglalójában a nyálszekréció cariessel kapcsolatos (salivary flow) szerepét három fázisra bontja: 1. szekréciós fázis, 2. a nyál keveredése, eloszlása és felhasználása a szájban, és 3. a nyál kiürülése a szájból (clearance). Az első fázisban a nyál összetétele tükrözi az egyes nyálmirigyek kivezető cf övein kiválasztott és a szájba kerülő nyálfajtákat. A második fázisban ezt befolyás olják a táplálékok és a bennük levő anyagok, a harmadik fázisban pedig a nyál az oldott és benne szuszpendált anyagokkal együtt kiürül a szájüregből. A nyál mennyiségi és minőségi viszonyai valamennyi fázisban befolyásolják a cariesviszonyokat. 2
