Fogorvosi szemle, 1984 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
A cariessel való összefüggésben jelentős szerepet játszanak a nyál szervetlen összetevői (Dawes 1983) és a nyál veleszületett szekretoros védekező faktorai (laktoferrin, laktoperoxidáz és lizozim által létrejövő antimikrobiális aktivitás (Arnold és mtsai. 1983). Az utóbbi időben sokat tanulmányozták a nyálban levő immunglobulinok, elsősorban a szekretoros IgA és IgG és a caries iránti fogékonyság összefüggését (fírandtzaeg 1983). A nyálban levő antitestek tanulmányozása vezetett azokhoz a kísérletekhez, mellyel caries elleni Streptococcus mutans vakcinát kívántak kifejleszteni. Igen fontos továbbá a nyálfehérjék szerepe is, melyeknek funkcióit Haye (1983) hét pontban foglalja össze. (I. táblázat). 1. táblázat A nyál fehérjéinek szerepe és hutásai (Haye 1983) 1. Antibakteriális aktivitás (specifikus és nem specifikus: immunoglobulinok és védekező rendszerek), 2. A lágyszövetek védelme (kiszáradástól, vírusfertőzésektől, carcinogen ágensekkel szemben való védelem), 3. A kemény fogszövetek környezetvédelmének fenntartása (staterin- és prolingazdag foszforproteinek), 4. Az emésztés (pl. amiláz), 5. pH kontroll a plakkban (sialin), 6. ízérzésben való szerep (gustin), 7. A gastrointestinális élettani működések fenntartása. A kutatások mai állása .szerint a nyál mennyiségi és minőségi összetevőinek változása, illetve azok megváltoztatása jelentős szerephez juthat a jövőben a cariesviszonyok befolyásolásában. Caries és a táplálkozás A táplálkozás és a fogszuvasodás kérdését a szerzők három fő elvi szempont szerint tárgyalják, ezek a következők: általános táplálkozástani szempontok, a fogszuvasodás megelőzése szempontjából megfelelő étrend, az egyes élelmiszerek cariogenitásának meghatározási módjai. Bender (1983) szerint az utolsó két vagy három generáció során az iparilag fejlett országokban a táplálkozásban két jelentős változás következett be: 1., a megfelelő ételekhez való hozzájutás minden időben, 2., a hagyományos módon otthon elkészített ételek helyettesítése konzerv ételekkel. Ezeket a tényezőket figyelembe véve a táplálkozástudomány az elérendő célokat a következőkben foglalja össze: túlsúlyos embereknek súly veszteség, a teljes zsírbevitel csökkentése, a cukorfogyasztás csökkentése, fehér kenyér helyett teljes kiőrlésű gabona fogyasztása, az alkoholfogyasztás és a sóbevitel csökkentése. Arra a kérdésre, hogy vajon az ideálisan összeállított táplálkozási normák a caries megelőzésére is alkalmasak-e, Shaw és Witschi (1973) számításai adták meg a megfelelő választ. Es zerint az alacsony cariogenpotenciállal rendelkező étrendek táplál kozáftanilag és fiziológiásán is megfelelőek. A kedveltebb édességek általában n; gyobb mennyiségű tápanyagot tartalmaznak, mint a kevésbé népszerűek. Az utóbbi időben a nyomelemek mind általános táplálkc zástani, mind carie ssel kapcsolatos hatásuk szempontjából az érdeklődés előterébe kerültek. Az utolsó harminc év alatt bizonyítékok gyűltek össze ember-, állatkí: érietek és laboratóriumi vizsgálatok alapján, hogy a nyomelemek fluoriddal vagy anélkül befolyásolják a fogszuvasodás kialakulását (Curzon 1983). A nyomelemek egy csoportja (stroncium, lítium és vanádium) alacsony carieselőfordulással jár együtt. Másik csoportja (kadmium, ólom, mangán, bárium) növeli a cariesintenzitást. A nyomelemek harmadik csoportjának (cink, vas, kén és yttrium) szerepe ma még nem tisztázott. A selenium, ha magas koncentrációban fordul 3 J
