Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1983-03-01 / 3. szám

A II. táblázatban látható vizsgálati eredmények az elméletet látszólag csak részben támasztják alá. Ugyanis a pszichológiai értelemben vett „megkönnyebbülés” mint ok, elsődleges szerepe esetén a reakcióknak a stressz szituáció megszűnése után, a műtétek végén kellene fellépniük. A műtét közben jelentkező reakciók azonban pszichológiai értelemben „megadásként” a további stresszhelyzethez való alkalmazkodás elutasításának szimbólumaként is felfoghatók [18, 30]. A kétfázisú reakció második fázisának fiziológiai folyamatai, így a pszichés folyamatokkal összhangban magyarázhatók.

Érdekes megfigyelése a szerzőnek az ájulók alacsonyabb diastolés nyomásértéke, amely az ájulás előtt szignifikánsan emelkedik. Ez a vázizomzat további szerepére utal. A diastolés nyomás ugyanis, mint a perifériás ellenállás egyik indikátora, izomvazodilatációnál csökken, majd a fokozódó stressz indukálta izomfeszüléssel növekszik. Az izomellazulás újabb vérnyomásesést eredményezhet.

A folyamat multifaktoriális jellegéhez tartozik a hasi erek szerepe is. Egyes szerzők [9, 29], az ájulás létrejöttének közvetlen okát látják a szimpatikus tónus megszűnését követő hasi értágulatban. Ezt a kísérletes vizsgálatok részben megerősítik [5], részben cáfolják [15, 20].

Glick-Yu [17] sinus caroticus baroreceptorok fontosságát hangsúlyozó elméletéhez azt a kritikai megjegyzést szeretnénk fűzni, hogy az élettanilag bizonyított mechanizmus csak hirtelen vérnyomás emelkedéseknél lép működésbe. Az ájulásos reakciókat általában fokozatos vérnyomásemelkedés előzi meg. Kivételt képezhetnek a váratlan stresszhatások (vér látása, hirtelen fájdalom, adrenalin érpályába kerülése stb.), amelyek a rendszer aktiválásával reflexes vérnyomásesést és bradycardiát hozhatnak létre.

Stumpfe [31] a központi idegrendszeri folyamatok elsődlegességét hangsúlyozza. Magyarázatának egyszerű formája az agyi ingerületvezetés kollaterális gátlásán alapszik (Renshaw-gátlás). Egy maximális pszichés izgalom maximális idegizgalmat vált ki és létrejövő túlzott kollaterális gátlás következtében az agyműködés időlegesen kikapcsolódik.

A multifaktoriális jelleget újra hangsúlyozva, bizonyos hajlamosító tényezőkről feltétlen említést kell tennünk. Életkor szerepe: Irodalmi adatok [13, 18, 22, 25] és saját eredményeink is a fiatalabb 18—30 év közötti korosztályt mutatják hajlamosabbnak. Testhelyzet: Általában ülő testhelyzetben lévő betegen következik be az ájulás, de bekövetkezhet fekvő testhelyzetben is [34]. Megelőző táplálkozás szerepe: Megfigyeléseink és egyes szerzők [25, 32] szerint is az ájulás éhgyomorra gyakrabban következik be. Más nem tulajdonít ennek lényeges szerepet [22]. Edmondson és mtsai [13] kollapszuson átesett betegeknél vércukorvizsgálatokat végezve arra a következtetésre jutottak, hogy az éhezésnek inkább pszichológiai szerepe van.

Személyiség, pszichés állapot szerepe:

A kérdéssel foglalkozó szerzők nagy része a félelmet tartja az ájulás fő okának. Engel [14] jó meghatározása szerint az ájulás a félelem belső élményével kapcsolatos. A félelem, szorongás fiziológiai komponensei az előzőekben leírt elméletek alapját képezik. Sledge [30] szerint ájulás következhet be, ha az egyén félelmet él át, amelyet nem tud visszautasítani: így az ájulás egyszerűen pszichés védekezési reakciónak is tekinthető.

Helyi érzéstelenítőszerek szerepe:

A kérdést úgy tehetjük fel: vajon a helyi érzéstelenítőszerek adrenalin tar-80