Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1983-03-01 / 3. szám
Fogorvosi Szemle 76. 71—75. 1983. Pécsi Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinika (igazgató: Dr. Szabó Imre egyetemi tanár) és Kórbonctani Intézet (igazgató: Dr. Kelényi Gábor egyetemi tanár), Pécs Kiterjedt állcsontdefektust okozó ameloblastomák és gyógyításuk auto-transzplantációval DK. ÜRMÖSI JÁNOS, .DR SZABÓ IMRE és DR. SZEKERES GYÖRGY Az odontogén daganatokhoz tartozó ameloblastomákról már a múlt század közepétől jelentek meg közlemények. Osztályozásukkal több szerző is foglalkozott különböző szempontok szerint. Egyik legjelentősebb a Thoma és Goldman [20] által 1946-ban, az embrionális eredet alapján végzett osztályozás. Ma ennek Pindborg és Clausen [15] által módosított változatát alkalmazzuk, melyet 1971-ben a WHO is elfogadott. A daganat leggyakrabban a mandibula [3, 5, 10, 13], ritkábban a maxilla [7, 17] moláris régiójában fordul elő. Általában jóindulatú, lassan expanzive növekszik, későn okoz tüneteket és jellegzetes felritkulással járó röntgenképet ad. A rosszindulatú, áttéteket adó változata ritkán fordul elő [4, 18]. Az utóbbi években végzett fény- és elektronmikroszkópos vizsgálatok azt bizonyítják, hogy hisztogenezisüket tekintve a fogfejlődés stádiumaival szoros kapcsolatban állnak [2, 5, 7, 12]. Különböző szövettani típusai ismertek. Prognosztikailag azonban — a ritka malignus változat kivételével — hasonló módon viselkednek [5, 8]. Az irodalomban főleg esetközléseket találunk [1, 6, 10, 14] és csak egynéhány összefoglaló tanulmány [3, 5, 15] ismeretes. Ez arra mutat, hogy a kórkép változatos klinikai lefolyása, szövettani sokrétűsége ma is megnehezíti a diagnózis megállapítását, különösen a rosszindulatú átalakulást, vagy recidivát mutató esetekben [9, 11, 14]. Gyakorta problémát jelent a helyes terápia megválasztása is. Öt éves anyagunkon tett megfigyeléseink közreadásával és eseteink ismertetésével szeretnénk a felismerés és a helyes terápia megválasztásának könnyítéséhez hozzájárulni. Beteganyag és módszer Klinikánk fekvőbeteg osztályának első 5 évében (1976—81) négy beteget kezeltünk ameloblastomával. Két beteget ameloblastoma recidiváns diagnózissal vettünk fel, kettőnél pedig mi végeztünk elsődleges kórmegállapítást és kezelést. A két férfi és két nőbetegünk életkora 24 és 80 év között volt. A műtét előtti diagnózist mindenkor a klinikai, a röntgenológiai és a szövettani vizsgálat alapján állapítottuk meg. Ez két esetben egyszerű feladat volt, míg a másik két betegnél problémák adódtak, melyeket ismételt szövettani vizsgálattal, illetve a fenti vizsgálatok alapos összevetésével lehetett tisztázni. Egy betegnél excochleatiót, háromnál pedig radikális sebészi eltávolítást és auto-transzplantációt végeztünk. Eredmények A négy beteg közül egy a műtét utáni 3., kettő a 4. évben panasz- és recidivamentes. Egy beteget, akit recidiva miatt operáltunk, a műtét utáni 2. évben rosszindulatú kiújulás következtében elveszítettünk (az esetről külön szeret-Erkezett: 1982. augusztus 6. Elfogadva: 1982. december 10. 71
