Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Fogorvosi Szemle 76. 23—26. 1983.

Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Konzerváló Fogászati Klinika (igazgató: Dr. Bánóczy Jolán egyetemi tanár), Budapest

Gamma 2-fázismentes amalgámok

DR; HSBCZBGH BÉLA

A fogászati tömőanyagoknak számos követelménynek kell megfelelnie. Ha ezeket áttekintjük rögtön kitűnik, hogy az amalgám sok szempontból elmarad az ideális tömőanyagtól. Többek között színe eltér a fogakétól, korrózióra hajlamos, nem tapad a fogszövetekhez, viszonylag jó hő és elektromos vezető [1]. Mindezek ellenére már több évtizede a tömések 75 %-a amalgámból készül. Évente a világon kb. 2000 t ezüstből megközelítően három milliárd gramm ötvözet készül. Ennek oka: ha összehasonlítjuk az aranyból, vagy más nemes ötvözetekből, porcelánból készült betétekkel — nem beszélve a kalapált arany tömésekről — az amalgám tömések elkészítése viszonylag egyszerű és olcsó. — Ma már a civilizált társadalmakban csaknem minden egyénnek van szuvas foga, a caries frekvencia 95—100 % között van [2]. Ezt a nagyszámú szuvasodást amalgám nélkül ellátni nem lehetne. Óvatos becslések szerint a világon naponta 10 millió amalgám tömés készül [7]. Belátható, hogy ezüstamalgám hiányában a szuvas fogak jelentős része ellátatlan maradna, ill. extrakcióra kerülne.

Már a múlt század eleje óta használnak különböző amalgámokat fogak tömésére (Regnart, 1818) [7]. Black kísérletesen állapította meg az ötvözet optimális összetételét 1896-ban (72,5 % Ag, 27,5 % Sn) fi]. Napjainkban az amalgámokhoz alkalmazott ötvözetek kémiai összetételét különböző specifikációk szabályozzák. Az FDI Nr. 1. specifikáció szerint pl. a következő: Ag min. 65 %, Sn max. 29 %, Cu max. 6 %, Zn max. 2 %, Hg max. 3 % [7]. A konvencionális amalgámok ma is így készülnek. Egymástól a különböző gyártmányok szinte csak a por-részecskék alapjában, nagyságában, ill. a kiszerelésben (pl. kapszulázott forma) különböznek. Az első valódi változatatás 1963-ban következett be a gamma 2-fázismentes amalgámok megjelenésével [3, 9]. — Az eredeti elképzelés szerint az amalgám nyomási szilárdságát, keménységét akarták javítani. Ismeretes, hogy ezeket a réz fokozza [1, 7]. A magas réztartalmú amalgámokról (12—13 % Cu, általában az Sn rovására) kiderült, hogy a remélt magasabb keménység mellett egyéb kedvező tulajdonságokkal is rendelkeznek. Megkeményedés után elmarad, vagy minimális mennyiségben alakul ki a gamma 2-fázis, mely a konvencionális amalgámok igen kedvezőtlen tulajdonságokkal bíró, s ezért nem kívánatos összetevője.

A fogászati ötvözeteknél az öntvény gyors szilárdulása hetrogén struktúrát eredményez. Legfontosabb összetevőjük a fémes kötésű Ag3Sn, ún. у-fázis, mely tetragonális kristályokat alkot. Ezen kívül az ötvözetben található /З-fázis, ez ezüstből és ónból álló hexagonális keverékkristály, továbbá óngazdag eutektikum. (Ez a struktúra higannyal gyors reakcióra képes, könnyen feldolgozható, de az ebből készült amalgám higanytartalma magas. Emiatt az ötvözetek reszelékét hőkezeléssel részben homogenizálják. A teljes homogenizálás nem cél, mert az amalgám kötési idejét nagyon megnyújtaná. ( — Cinktartalmú ötvözetekben a Zn részben a ß és '/-fázisokban oldva, részben fémes kötés alakjában fordul elő (Cu5Zn8: /-sárgaréz). A cinktartalmú amalgámok egyébként, amennyiben kondenzálás közben nedvességgel érintkeznek, igen rossz dimenzióállandóságot mutatnak. Ezeket a kristálykialakulás fázisában célszerű lakkozással védeni a

Érkezett: 1982. jt'mius 12.

Elfogadva: 1982. november 28.

23