Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1983-06-01 / 6. szám
Anyagunkban ál]kapocsgerincéi — a linea mylohyoidea távolságokat 16,0— 1,0 milliméter közöttinek találtuk. A 70 betegtől nyert adat 140 mandibulafélre vonatkozott, amelyeket az állkapocsgerincéi — linea mylohyoidea távolság 2 milliméterenként! csökkenő rendjében csoportosítottunk. Ez szükségesétette, hogy már a beteganyag válogatásakor is ügyeljünk arra, hogy az esetek valamelyik méretcsoportba besorolhatók legyenek. Minden méretcsoportban 20 mandibulafél átlaga szerepel. A 2 milliméterenkénti csoportosítás alól kivétel a legnagyobb méretek csoportja, mert ezek ritkábban fordulnak elő és emiatt a 16,0—12,0 mm közötti állkapocsgerincé] — linea mylohyoidea távolságú eseteket a statisztikai feldolgozás szempontjából összevontuk. Ugyancsak kivétel a legkisebb mértékesoportja is. Ebben a csoportban az alsó határérték 1 mm, mivel ennél kisebb állkapocsgerincéi — linea mylohyoidea távolságot anyagunkban nem találtunk. Betegeink részére állandó használatra alsó és felső műfogsort készítettünk, továbbá külön egy alsót, kísérleteink céljára. A kísérleti fogsor abban különbözött az állandó viselésre készített fogsortól, hogy csak a feszes nyálkahártyával fedett állkapocsgerincet fedte. Az állkapocsgerinc terhelhetőségének vizsgálatára az állandóan viselt fogsorok megszokása után került sor. A terhelhetőség méréséhez egy korábban ismertetett elektronikus rágóerőmérő készüléket használtunk [3]. A mérések gyakorlati kivitelezése a következő volt. A mérőműszer szárait az alsó második premolárisra és az első moláris műfogakra helyeztük, majd arra kértük a beteget, hogy több kisebb rágómozgás után maximális erővel szorítsa össze felső és alsó fogsorát. Az erőkifejtésnek a fogsort hordozó élő alapon jelentkező fájdalomérzet szabott határt. Azt a nagyságú rágóerőt, amelynél a fájdalomérzet megjelent Wild [7] és Schwickerat [6] után — akik ezt természetes fogakra vonatkoztatták — az élő alap terhelhetőségének értékeként fogadtuk el. A terhelhetőség mérését külön a jobb és külön a bal oldalon elvégeztük. Minden mérést háromszor ismételtünk meg és Méretcsoportok + + 16,0—12,1 12,0—10,1 10,0—8,1 8,0—6,1 6.0— 4,1 4.0— 2,1 2.0— 1,0 + terhelhetőség Newtonban + + méretek milliméterben Terhelhetőség+ paraméterei X s 118,5 27,7 110,4 26,0 80,3 22,5 72,7 29,1 47,3 20,3 46,3 9,3 31.4 6,2 I. táblázat min max 74,5 196,2 64,7 140,2 49,0 137,3 25,5 147,1 22,5 88,2 29,4 68,6 22,5 45,1 végleges értékként ezek számtani középértékét vettük. Az eredményeket táblázatban foglaltuk össze (I. táblázat). A protézist hordozó alapzat Newtonban kifejezett rágóerővel jellemzett terhelhetőségének átlagértékeit (X), a szórást (SW) és a variációs terjedelmet (max., ill. min.) méretcsoportonként tüntettük fel. Nem adtuk meg külön az egyes méretcsoportokba tartozó esetszámokat, mert ezek egyöntetűen minden csoportban 20. Eredmények és megbeszélés Az I. táblázatról leolvasható, hogy az állkapocsgerincéi — linea mylohyoidea közötti távolság és az állkapocsgerinc terhelhetősége között abszolút párhuza186
