Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1983-06-01 / 6. szám

Fogorvosi Szemle 76. 179—184. 1983.

Pécsi Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinika,

(igazgató: Dr. Szabó Imre egyetemi tanár), Pécs

A tömés és a fogágy kapcsolata

Dr. KESZTHELYI GUSZTÁV és Dr. SZABÓ IMIIÉ

A századforduló óta tömések készítése során Black elvei az irányadók, melyek egyike szerint a tömés szélét a sulcus gingivalisba kell kiterjeszteni, hogy a szekunder kariesz kialakulását megelőzzük.

Az utóbbi időben számos vizsgálat bizonyította, hogy az ínyszél alá helyezett tömésszélek elősegítik az ínygyulladás kialakulását, különösen akkor, ha a tömés technikailag nem megfelelő szinten került kivitelezésre [2, 3, 8, 10, 12, 16, 18, 20]. Viszonylag kevés azon vizsgálatok száma, melyek az ínygyulladáson túlmenően a fogágy pusztulásának mértékét is rögzítik [5, 6, 8, 9, 14]. Az e célból alkalmazott módszereknek a tasakmélység [8, 14] és a csontpusztulás [5, 6, 9] mérésének az adott körülmények között jelentős lehet a torzításuk [13, 15]. Ezért határoztuk el, hogy extrahált tömött fogakon direkt méréseket végezve vizsgáljuk a II. osztályú amalgám töméseknek a fogak tftj >a d ás veszteségé re kifejtett hatását.

Vizsgálati anyag és módszer

Összesen 176, rendelőintézetben eltávolított fogat vizsgáltunk, melyek között fele-fele arányban voltak premolárisok és molárisok. Az azonos fogtípusba tartozó 88 fog egyik fele az alsó-, a másik a felső állcsontból került eltávolításra. A négy, egyenként 44 fogat tartalmazó fogcsoporton belül az esetek felében a meziális, a másik felében a disztális felszínre terjedt ki a tömés. Csak azokat a fogakat vizsgáltuk, melyeken a tömés nem akadályozta meg a cement-zománc határ identifikálását (teszt felszín), és a fog nem tömött felszíne

1. ábra. 2. ábra.

Érkezett: 1982. július 13. Elfogadva: 1983. március 10.

179