Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1983-05-01 / 5. szám
KÖNYVISMERTETÉS Fueayama, T.: Neue Konzepte in der konservierenden Zahnheilkunde. Quintessenz, Berlin—Chicago—Rio de Janeiro—Tokio, 1982. 186 oldal, 305 fénykép és ábra, 9 táblázat. Fusayama professzor könyve — címének megfelelően — a konzerváló fogászat vonatkozásában néhány új ötletét, elgondolását közli, melyek a könyv előszavát író Faj jenbe)'ger szerint elsősorban arra utalnak, hogy a tokiói Egyetem Fogorvostudományi Karának Konzerváló Fogászati Klinikáján milyen ragyogó kutatási lehetőségek vannak. Az előszó írója szerint csak az idő fogja megmutatni, hogy a javasolt eljárások kiterjedten alkalmazásra kerülhetnek-e, vagy sem. Fusayama professzor könyve három főfejezetre oszlik. Az első fejezet, kutatási eredményein alapulva a szuvas dentin két jól elkülöníthető rétegével foglalkozik. A külső szuvas dentin, mely baktériumokkal fertőzött és erősen demineralizált, élesen elkülöníthető az alatta fekvő, baktériumokat már nem tartalmaz, kevésbé demineralizált dentintől, mely a kezelés során remineralizációra képes. A két dentinréteg elkülönítésére fukszin vöi'ös és savanyú vörössel való festést ajánl, melyek a sz11 vas dentin külső destruált rétegét, ahol a kollagénrostok is elpusztultak, élénk vörösre festik. A szerző és munkatársai által kidolgozott „caries detektor” elnevezésű folyadék propilénglikolban oldott savanyú vöröset tartalmaz, és klinikai viszonyok között is alkalmas a szuvas dentin külső destruált rétegének a megfestésére. A második fejezetben a szerző egy új, általa kialakított kompozíeiós tömőanyagot ismertet, melynek neve „Olearfil”. Az új tömőanyag a bis-GMA formulán alapszik, tehát lényegében a konvencionális kompozíeiós tömőanyagokhoz hasonló. Kondicionáláshoz viszkózus vörös pasztát ajánl, mely foszforsavat tartalmaz, itt az újdonság az alkalmazás módja: kis nylon ecsettel viszi fel a zománcra, sőt a dentinre is. Az tíj kompozíeiós anyag különleges tulajdonsága, hogy ragasztóanyag közvetítésével nem csupán a zömé,nchoz, hanem a dentinhez is kötődik. A szerző szerint az új kompozíeiós tömőanyag a pulpára nem toxikus, még akkor sem, hogyha az anyag alkalmazása előtt savas edzést végzünk. Ezt annak tulajdonítja, hogy a. tömőanyag a dentintubulusokba is behatol, és azokat kitölt ve oly szorosan kötődik, hogy a pulpa irritációja nem jön létre. Az ezt bizonyítani kívánó szövettani ábrák azonban nem meggyőzőek, mivel olyan kis nagyításúnk, hogy lényeges részleteket azokon nem lehet megkülönböztetni. Az új tömőanyag természetesen nem kíván konvencionális kavitásalakítást sem, hanem csupán a caries detektor által megfestett szuvas dentin külső rétegének eltávolítását. Ezután az edzett zománc- és dentin felszínhez, az alkalmazott ragasztóanyag segítségével a kompozíeiós tömőanyag kötődik. Egyéves kontroll-vizsgálataikban a szerző és mtsai 194 Clearfil tömés sorsáról számolnak be: a 194 eset közül egyetlenegyben sem észleltek pulpa irritációt, sőt az összes eredmények annyira jók, hogy az emberben felmerül a kétség: lehetséges csaknem 100 %-os eredmény az orvostudományban vagy a fogorvostudományban? A harmadik fejezet az amalgámtömések új alkalmazási módjával foglalkozik. Véleménye szerint szükségtelen a régi Black-féle kavitásalakítási módszerhez ragaszkodni, erre eddig azért volt szükség, mert nem rendelkeztünk a kellő, finoman kidolgozott műszerekkel. Ha a szuvasodás nem terjed a dentin be, akkor elegendő a rágófogak barázdáiban csupán a szuvas zománcfelszíneket feltárni a cariesdetektor, valamint általa ajánlott finom fúrók segítségével, és ezután a kavitás megtömhető ugyancsak az általa ajánlott amalgám tömörítő segítségével. Az amalgám tömés kidolgozása polírozópaszták segítségével történik. Hat hónapi kontroll után az ily módon készített amalgám töméseket jónak találta. Arról nem számol be, hogy hosszabb idő után szekunder caries hány százalékban keletkezik. A könyv a Quintessenz kiadótól megszokott, kiváló kiállításban, remek papíron készült, számos, nagyon kitűnő, színes ábra illusztrálja, a 305 ábrából 26S a színes fotó, 36 pedig rajzos diagram. Nem hallgathatja el a referens azonban azt az érzését, hogy a könyv dokumentációja nem eléggé tudományos. így pl. sem a szövettani ábráknál, sem az elektronmikroszkópos képeknél nem jelzi a nagyítást, ami teljesen szokatlan. A tárgyalási mód is meglehetősen egyszerű, sőt mondhatni primitív. Az ábrák számozása zavaros, egy-egy táblázat hiányzik, bár a szövegben jelölve van. Saját eljárását, mint teljesen újat tárgyalja, különös tekintettel az új kompozíeiós tömőanyagra; a könyv olvasása után sem lehet megállapítani, vajon mennyire hihető, hogy ez az anyag 156
