Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1983-03-01 / 3. szám
KÖNYVISM ERTETÉS Eichner, К. (szerk.): Zahnärztliche Werkstoffe und ihre Verarbeitung. I—II. Band. Hüthig, Heidelberg, 1981. 314 +289 о., 203 + 164 ábra, 35 +59 tábl. Eichner prof. által szerkesztett anyagtani mű teljesen átdolgozott és lényeges mértékben bővített IV. kiadása elsőízben két kötetben jelent meg. A kötetek — alcímeik szerint — alapismeretekkel és az anyagok feldolgozásával, illetve az anyagok klinikai értékelésével foglalkoznak. A mű harminc munkatársának nagy része a német egyetemi fogászati klinikák tanára, de egy-egy fejezet szerzője a fogászati anyaggyártás tudományos munkatársa, gyakorló fogorvos vagy fogtechnikai laboratórium vezető. Az I. kötet rövid anyagtan-történelmi résszel kezdődik (Eichner), majd a rendelőben és laboratóriumban használatos alapvető anyagokkal, a gipsszel (Franz), a beágyazó anyagokkal (Hehring), a lenyomat (lemintázó) anyagokkal (Viohl) és a viszokkal (Rehberg) foglalkozik egy-egy tömör fejezet. Kitérnek az anyagok összetételére, előállítására, értékelhető és kifogásolható tulajdonságaikra, javaslataikra. A műanyagok nagyobb teret kapnak; feldolgozásuknak elméleti alapjait (Newesely) és gyakorlati kivitelét (Marx) külön-külön fejezet tárgyalja. A műfogsortisztítás egyszerűnek tetsző feladatát Newesely okszerűen elemzi. Először a nyálból, sejt- és baktérium mentes hártya rakódik a fogsorra. Ezt követőleg a baktériumok és a gombák (Candida) a hártyán kialakítják a plakkot. Festékanyagok ezt elszínezhetik, végül a nyálmirigyek terméke kalcifikációt indít meg. A fogsortisztítónak alkalmazkodnia kellene a le-(rá)rakódás szakaszához, de a tisztítószerek csak egy-egy fázishoz vannak beállítva. Marx az öntőakrilát és fröccsöntéses akrilátok előnyei mellett, hátrányaikra is rámutat. A puhán maradó fogászati műanyagok (Hermann) biológiai és higiéniai szempontokból is beváltak, a protézis fekvését és helyben maradását elősegítik. A műanyag nyűfogakat és korona-hídanyagokat együtt és igen rövid fejezetben (Eichner) ismerteti, pedig a korona-hidakat leplező új és újabb műanyagok iránt nagy az érdeklődés, rr/<ind a fogorvosi gyakorlatban, mind az anyagkereskedelemben. A fémekkel (ötvözetekkel) három fejezet foglalkozik. A nemesfém fejezet (Wagner) általános és speciális fogászati fémtani alapismeretekre és fémtechnika hibaforrásaira is kitér. A króm-Xíkkel-acél és a kobalt-króm ötvözetek egy fejezeten belül kerültek tárgyalásra (Elbrechl). E társítás nem szerencsés. A króm-nikkel-acél értékét igen csökkenti és felhasználhatóságát beszűkíti, hogy nem jól önthető. Sajátságos tárgyválasztási! fejezet a drót és öntött kapcsok anyagtani tulajdonságait elemzi (Eichner). Néhány oldalon át a csiszoló- és fényező anyagokkal foglalkoznak (Jung). A művet kiegészíti a Sí-egységeket (Hermann), az anyagvizsgálati fogalmakat (Finger) és a fogorvosi anyagok szabványait ( Viohl) ismertető részek. A II. kötet első és második fejezetének címe „A biológia a szájüregben” és ,,A fogászati anyagok nem kívánatos hatása” (Hermann); tárgyukat a címek nem fejezik ki kellően, mert főleg anyagvizsgálattal és az anyagok allergiás hatásával foglalkoznak. Rövid, de tartalmas fejezet (E. Meyer és Eichner) tárgya a hídpótlások anyagtana. Az interdentális papillának helyet kell biztosítani az approximális régióban. Önálló fejezetet kapott a fogászati ötvözetek korróziója (Wagner) és a higany egészségkárosító hatása, különös tekintettel a más fémekkel alkotott ötvözetekre, amalgámra (R. Meker). Terjedelmes fejezet foglalkozik a cementekkel (Viohl). A szilikofoszfát cementeket hosszabb ideig az üregben maradó ideiglenes tömésanyagnak tekinti. Az amalgámokról Kropp, a Degussa cég munkatársa ír. A „non-gamma—2—amalgámok korrózióállóbbak és jobb széli záródást adnak, mint a hagyományos amalgámok; alig sötétednek. A kompozíciós tömőanyagok kémiai összetételét, fajtáit és feldolgozásukat ismerteti Viohl fejezete. Cinkoxid-eugenol cement nem alkalmas alábélelésükre. Az ideiglenes tömésre használatos plasztikus készpreparátumok (pl. Cavit, Cavidur) anorganikus összetevői cinkoxid, cinkszulfát, kalciumszulfát, organikus összetevőik glikolacetát, trietanolamin, polivinil-kloridacetát. A gyökértömő anyagok is külön fejezetet kaptak (Ketterl), ismertetve sok különböző készítmény összetevőjét. A kerámiai fejezetet Schmitz, a fémkerámiáit Eichner írta. A fém-porcelán kötés mechanizmusa a sok vizsgálódás ellenére még nem egyértelmű. A fogszabályozás anyagaival Rossiwal foglalkozik. Anyagtani művekben szokatlan, új, de igen tanulságos fejezet (Newesely) foglalkozik az implantáció anyagaival. Értékeli a tantál és titán ötvözeteket, a szénkerámiás anyagokat (vitreus carbon), a műanyagokat, kerámiai (alumíniumoxid), üvegkerámiai és kálciumfoszfát kerámiai anyagokat. Rövid fejezet ismerteti a magánren89
