Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1983-03-01 / 3. szám

delő (praxis) melletti fogtechnikai laboratórium, az un. praxis-labor felszerelését és munkáját. Az értékes, igen sok, jól választott, pontos adatot tartalmazó mű felépítése biztosan sok gondot okozott a szerkesztőnek és munkatársainak. Feltehetően előttük a legjobb­nak látszó megoldást választották, mégis az olvasó a munka tagoltságát (az egyes feje­zetek besorolását) nehezen követi. Az első kötet fejezetei egy-egy anyagcsoportot is­mertetnek, majd ezt megszakítják függelék jellegű alapismeretek; a második kötet bevezető fejezetei az anyagok klinikai értékelésével foglalkoznak, majd ismét folytató­dik az anyagcsoportoknak tárgyalása. A könyv használhatóságát növeli az egyes fejezeteket követő irodalmi utalások és a mindkét kötet végén található tárgymutató. Az ábrák (elsősorban a vonalasak) igen jók, a sok táblázat az adatok összehasonlítását megkönnyíti. A kitűnő papírra két­­hasábos tördeléssel nyomott mű szép kiállítása a heilderbergi Hüthig cég érdeme. Dr. Huszár György—Dr. Fábián Tibor Bratu, D., Mikulik, L., Munteanu, E Technici adesiva in Stomatologie. (Adhéziós el­járások a fogászatban), Facia, Temesvár, 1982. 358 old. 109. ábra, ebből 61 rajzos és 48 fénykép, 25 táblázat. Ára: 65 lei. Az elmúlt évtizedben a kompozícióé fogászati anyagok megjelenése és széles körű elterjedése új technológiai eljárásokat alakított ki. A könyv az új adhéziós eljárásokat ismerteti, összegezve a már elért eredményeket ezen a területen, de részletesen taglalva mások módszereit és átadva a szerzők saját tapasztalatait. A könyv elméleti és gyakor­lati részre, és ezen belül 13 fejezetre oszlik. A mű bevezető fejezete az adhézió definícióját, az adhéziós eljárások rövid történel­mét (Buonocore 1955, Bowen 1958), és az adhézió fizikai és kémiai alapjait tárgyalja, (van der Waals erők, abszorpciós intermolekuláris elmélet), bemutatja a polimerek adhézióját és a szilánok RSi(ÖR3)3 használatát kondicionáláskor az anorganikus fel­szín adhéziójának javítására. A könyv gyakorlati részében leírja az adhéziós eljárás klinikai műveleteit (segéd­eszközök, felszínek előkészítése, kondicionálás, kompozíciós anyagok előkészítése, kötés létrehozása). Részletesen foglalkozik a kofferdam használatával és az adhéziós eljárás sikerét ebben az izolálási módszerben látja. 37 %-os foszforsavval 60 v. 90" kondicionálnak, és kísérleteik eredményei megegyeznek Silverstone-val, miszerint keményfogszövet vesztesége és hisztológiai elváltozása fordítottan arányos a kondi­cionáláskor használatos sav koncentrációjával. Részletesen ír segédeszközökről, szorító szerkezetekről (speciális satuk). Háromféle satut ír le a sín-hidak, sínek és hidak beállításához és helybentartásához a polimerizáció idejére. Az eredeti Rochette-féle sín-híd nemesfémből készül öntés útján és egy vagy több frontfoghiány pótlását szolgálja (a pótlás rögzítése kompozíciós anyaggal törté­nik), abban az esetben amikor a szomszédos fogak mobilitása is fennáll. Ha nincs fog­hiány, de a fogak mozgathatóak, akkor sínnek nevezi és abban az esetben, ha csak fog­hiány van akkor hídnak nevezi a fogművet. A híd csonkakúp alakú retenciós üreggel ellátott hátlemez hői és a foghiány helyén pedig műcsonkból áll. A hátlemez orálisan fedi a csiszolatlan fogfelszínt, amit a rögzítés előtt kondicionálnak. Fontos minél több szom­szédos fog bevonása. A saját eljárásukat, a T1M-COL I. és TIM-COL 11. módszert is leírják, melyek lehetővé tették a sín-hidak króm-kobalt ötvözetből történő előállítását. A sín-híd hátlemezén annyi változtatást tettek, hogy azt kiterjesztették a fogak appro­­ximális és incizális felszínére is. A TIM-COL II. módszer ennél valamivel bonyolultabb szerkezet, melyet vesztibuláris és lingvális akrilát sín tesz használhatóbbá. Beszámolnak arról, hogy a TIM-COL I. módszerrel 1976 óta 50 beteget kezeltek (mind kedvező gnatológiai feltétellel rendelkezett), 44 esetben a fogművek 2—4 év között használhatók voltak, 6 betegnél a rögzítést követő rövid időn belül leváltak a pótlások. Az adhéziós protetikai megoldást élettanilag elfogadhatóbbnak tartják az egyéb pótlásoknál, mert a fogat nem csiszolják le, így a fogszövet ép marad. Értékelik az adhéziós kötés ellenállóképességét a különböző (pl. szakítószilárdság) behatásokkal szemben bemutatják ultrastruktúráját és a felszínek kapcsolatát elek­tronmikroszkópos fényképeken. Egy fejezet, az okkluzális caries adhéziós profilaxisá­val, a barázdazárással foglalkozik. Ismertetik a maradó frontfogak koronái törésének terápiáját, adhéziós technikával, a letört fogdarab felhasználásával vagy a porcelán és műgyanta fazettákkal. 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom