Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1982-03-01 / 3. szám

1982. március

LXXV. érfolyam 3. szám

FOGORVOSI SZEMLE

Fogorvosi Szemle 75. £5—75. 1985.

Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogpótlástani Klinika, Budapest (igazgató: Dr. Fábián Tibor egyetemi tanár)

A daganatos eredetű nagy maxillahiányok protetikai rehabilitásáról*

DB. KOVÁCS D. GÉZA

A maxillacsonkolás nagynak ítélendő, ha a fogmedernyúlvány és a keményszáj - pad több mint egynegyedére terjed ki. A következményes üreg magába foglalja a féloldali vagy egész szájpadot, kiterjedhet a sinus maxillarisokra, az orrjáratokra, az orbita alapjára, sőt benyúlhat a szemüregbe is. A nagy csonkoláskor áldozatul eshet az arcbőrnek kisebb-nagyobb része is. Hiányozhat a szemüreg tájéka, az orca, az orr egy része stb. Az ilyen nagy üreg mindig szélesen közlekedik az első és hátsó orrnyílásokkal. Mindezekhez súlyos működési zavarok társulnak; akadályozott lehet a táplálkozás, a hangképzés és a beszéd, sérülhet a nyálképzés-elfolyás, az ízérzés, de bizonyos esetekben látászavarok is felléphetnek. A hátrányos alaki és funkciós elváltozásokhoz negatív pszichés jelenségek társulnak, amelyeket a „daganatos sokk” még fokozhat is.

A rezekciós protézis szerkezetét az elkészítés célja és ideje is befolyásolja. Ez tükröződik a protézis elnevezésben is. Általában a felső állcsontdaganatos betegeknek 3 protézis típus készült: 1. az immediát, azaz azonnali rezekciós protézist a műtétkor helyezik be és a beteg azt 7—9 napon át viseli: 2. a sebészi más elnevezéssel átmeneti rezekciós protézist a gézpakolások eltávolításától a műtéti terület gyógyulásig viseli a beteg; és végül a 3. a rehabilitációs rezekciós protézis, amelyet a beteg rendszeres ellenőrzés mellett, akár éveken át panaszmentesen használhat.

E közlemény figyelembe veszi, hogy honi tapasztalat szerint az ambuláns protetikai kezelést elsősorban a már gyógyult maxillacsonkolt betegek keresik fel, ezért elsődlegesen a rehabilitációs rezekciós protézisek részletkérdéseit tárgyalja.

Irodalmi áttekintés

A nagy maxillahiányok rehabilitása, a kiesett funkcióknak részbeni helyreállítása megkísérelhető bioplasztikai úton is [16], de a műtéti terület rendszeres és megnyugtató ellenőrzésére a protetikai kezelés előnyösebb feltételeket biztosíthat [1, 8, 10, 14].

A maxillofaciális tájék daganatainak sebészi kezelésében a protetika — az immediát — és sebészi, átmeneti rezekciós protézis készítésével — általában kiegészítőként vesz részt [2, 3, 5]. A csonkolás után gyógyult betegek szomatopszichés rehabilitációjában azonban önálló szerepet kap. Ennek egyik kulcs* A szerkesztőség felkérésére a Fogorvosi Szemle jubileuma alkalmából írt közlemény. Érkezett: 1981. december 10.

65