Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1982-02-01 / 2. szám

A 200 cukorbeteg fogászati A vizsgált cukorbetegek Ép fogazat Fogászati caries párodon száma átlagos életkor (év) szám % szám % gingivitis szám % Férfi 65 56 (15—79) 4 6Д 20 30,7 28 43,0 Nő 135 55 (22—78) 2 1,4 32 23,7 41 30,0 összes 200 55,3 6 3,0 52 26,0 69 34,5 (15—79) A fogászati szövődmények megoszlását a cukorbetegek életkora, a diabetes mellitus tartama, beállítása és érszövődményei alapján a III. táblázatunkon tüntettük fel. A „caries és/vagy őrlőfogak hiánya”, valamint a „parodonto­­pathia és/vagy metszőfogak hiánya” azért került 1—1 oszlopba, mert a parodon­­topathia inkább a metszőfogak elvesztésével jár, az őrlőfogak elvesztése pedig a túlterhelés révén fokozza azt. Az őrlőfogak hiányában — bár a parodonto­­pathia inkább a metszőfogak elvesztésével jár, az őrlőfogak elvesztése pedig a túlterhelés révén fokozza azt. Az őrlőfogak hiányában — bár a parodonto­­pathia szerepét nem lehet kizárni — okként inkább a caries szokott szerepelni. Kiderül, hogy teljesen ép fogazatot az átlagosan fiatalabb (39,8 éves) korúak, a teljes foghiányt pedig a legidősebb (átlagosan 66,3 éves) korúak körében ta­láltuk leggyakrabban. A diabetes mellitus tartamában viszont jelentősebb kü­lönbséget nem észleltünk. Magasabb volt azonban a mikroangiopathia és a makroangiopathia aránya a parodontopathiás és metszőfoghiányos cukorbete­gekben (9,6, illetve 60,7%) és feltűnően magasnak bizonyult a specifikus mikro- és nemspecifikus makroangiopathiák aránya a teljesen fogatlan cukorbetegek­ben (18,3, illetve 84,6%). Az ép fogazatúak között viszont mikroangiopathiás szövődmény egyáltalán nem, sőt makroangiopathiás is csak egy esetben for­dult elő. Az elhízásnak a fogászati szövődmények létrejöttében nem volt szerepe, gya­korisága pedig megfelelt a diabetes mellitus manifesztációj ában észlelt aránynak. A beállítás minősége alapján a fogászati szövődmények létrejöttére és gya­koriságára nem lehet következtetni, mert a legtöbb nem kielégítő vizsgálati eredményt az ép fogazatúak között észleltük. Az is igaz azonban, hogy az ép fogazatúak voltak átlagos életkorukat tekintve is a legfiatalabbak és leggyak­rabban inzulinra beállítva. E többnyire labilis cukorbetegekre pedig általában a rossz anyagcsere egyensúly, a hyper- és hypoglikaemiás szélsőségek közötti ingadozás jellemző. Megbeszélés Adler, Wegner és Bohátka [2] 194, juvenilis cukorbetegek fogazatának fejlettsége és a kronológiai életkor között szignifikáns pozitív korrelációt mutatott ki. Mint írják, ez ún. cukorbeteg alkatra utal. Adler és mtsai [1] 631 gondozott cukorbeteget (174 férfit és 367 nőt) vizsgáltak, akik közül életkor szerint 146 16—60 éves, 386 pedig 60 éven felüli volt. Nem tapasztaltak egyértelmű összefüggést a fogazat romlása és a diabétesz súlyossága között sem. Következtetésük, amellyel egyetértünk, hogy a rendszeres cukorbeteg gondozás kedvezően befolyásolhatja a következményes parodontopathiát 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom