Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
1982. október LXXV. évfolyam 10. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 75. 289—295. 1982. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinika (igazgató: Dr. Szabó György egyetemi tanár), Budapest Az állcsontok óriássejtes tumorai* DR. CSIBA ÁRPÁD A csontok óriássejtes tumorait elsőként 1845-ben Lebert [30] írta le, jóllehet Cooper és Travers [16] már korábban is ismerték és közölték. Nyolc évvel később a képletekre Paget [39] „myeloid daganat” néven hívta fel a figyelmet. 1860-ban Nélaton [37] monográfiát írt róluk és terminológiáját „tumeur á myeloplaxes” névvel illette. E csoport tünettanát, diagnosztikáját és gyógykezelését Bloodgood [10] alapította meg. Tőle származik az óriássejtes tumor elnevezés, őt követve Berger [7] és Berniek [8] továbbra is óriássejtes tumornak nevezték. Stewart [51] osteoclastomának, mások [20, 54] barna tumornak, myeloid sarcomának hívták. Daganatos természetét Morton [36] szövetkultúrákon (1954—1955) igazolta. Schneider és mtsai [47] agresszív növekedése ellenére reaktív gyulladásos folyamatnak tartja. 1953-ban Jaffe [27] biológiai viselkedés és szövetszerkezet alapján e tumorokból leválasztott egy csoportot, amelyet óriássejtes reparativ granulomának nevezett el. Bhaskar és mtsai [9] e csoportot tovább osztályozták és centrális (intraossealis) és perifériás (myeloid epulis) alosztályt különböztettek meg. Ezen elkülönített csoport a WHO osztályozása szerint a „non neoplastic bone lesions” között szerepel. Mind az osteoclastomáknak (valódi daganatnak), mind az óriássejtes granulomának (nem valódi neoplasmának) legjellegzetesebb sajátsága a bennük zajló érési, differenciálódási folyamat, amely miatt egy adott pillanatban nehéz egységes képet alkotni róluk. Eleinte sejtdúsak, éretlenebbek, később fibrotikusak és érettebb tumorokhoz (pl. osteofibroma) hasonlítanak [43]. Kóroktanukat illetően egyelőre feltételezésekre vagyunk utalva. Bloodgood [10] keletkezésükben traumát, Gussek [22] idegentestek jelenlétét, Thoma és mtsa [54] szöveti bevérzéseket követő haemosiderin rögök jelenlétét tételezik fel. Brosch [13] a vörösvértestek fehérjéinek szenzibilizáló hatásával, Balogh és mtsai [6], Boros [12] a fogcsírák hámelemeinek a fiatal kötőszövetre gyakorolt károsító hatásával hozzák összefüggésbe. Morfogenezisük ellentmondásos. Ewing [19], Jaffe és mtsai [28], Móczár [34], Shklar és mtsa [50] a csontvelő mesenchymájából vezetik le, és a bennük lévő óriássejteket Virchow [60] osteoblastoknak, Stewart [51] osteoclastoknak tartják. Malessez és mtsa [31], Mazanek és mtsa [32], Puhr [43] az óriássejtek kiindulási helyéül az endothelsejteket jelölik meg. Orsós [38] egyenesen érbimbódaganatról „gemangiomá”-ról beszél. Adkins és mtsai [2] szerint fénymikroszkóppal nem nyilvánvaló az * A. szerkesztőség felkérésére a Fogorvosi Szemle jubileuma alkalmából írt közlemény. Érkezett: 1982. július 14. Elfogadva: 1982. augusztus 6. 289
